A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

A DIÖSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE 241 A zenekar részvétele a munkásmozgalmakban Diósgyőrvasgyár munkássága 1917. óta a politikai életben fontos szerepet játszott. A háború áldozatainak száma magas volt; a ki-kirobbanó sztrájkok, az állandósuló élelmezési zavarok nem kedveztek a művészetek ápolásának. A tömegmozgalmakban, a felvonulásokon, a népgyűléseken a zenekar mindig részt vett. 1918. október 31-én este a miskolci Városháztéren megtartott népgyűlésre Diósgyőrvasgyár munkássága zenekárral vonult fel.

58 A forradalom idejére a zenészek nagy része már hazakerült, a zenekar létszáma mégis apadt, mert a zenészek egy része nem magyar származású volt, akik a forradalom kitörése után — amikor hírül vették, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlik — elhagyták Diósgyőrt. A hadimunkások is kiváltak a zenekarból. Ezért szükségessé vált a zenekar újjászervezése, ami hamar végbe ment, mert 1918. november 24-én a „Miskolcdiósgyőri helyicsoport taggyűlésén az újonnan szervezett zenekar a Marseillaiset játszotta."

59 Pedig ekkor már ismerték az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom indulóját, az Internacionálét is.. Még az 1918-as októberi forradalom előtti hetekben történt, hogy az egyik munkásgyűlést Vasgyár közigazgatási határán kívül, Miskolcon a Wutkowácz-ház udvarán tartották mjeg. Ezen a gyűlésen Ivanits László gyári munkás elénekelte az orosz forradalom indulóját. Ivanits kitűnő hangú énekes és színjátszó volt, aki gyakran felutazott Budapestre, ahol megtanulta az Internacionálé szövegét és dallamát. A gyűlésen Senger magához intette Ivanitsot. Megkérte, hogy fütyülje el az indulót. Senger hallás után lekottázta a dallamot és a gyűlés tartama alatt a saját elképzelése szerint hangszerelte. A zenekar a gyűlés végén a fellelkesült munkásoknak már az Internacionálét játszotta, akik Ivanitsot vállukra emelték és kétszeri ismétlés után már vele együtt énekelték az új forradalmi dalt.

í!U Emiatt mind Senger, mind Ivanits a gyárigazgatóságtól súlyos megrovásban részesült. Ugyancsak a zenekar hangjai mellett vonultak fel a vasgyári munkások 1919. máricus 23-án késő délután az üzemekből a régi sportpályára, ahol kinyilatkoztatták a Tanácsköztársasághoz való csatlakozásukat és megválasztották a helyi munkástanács tagjait.

61 A második miskolci csatában 1919. március 23—27-ig sok dicsőséget szerzett az a vasgyári munkásszázad, amelyet 23-án két óra leforgása alatt szerveztek meg a vasgyári munkásokból és alkalmazottakból. A század részére — Vasgyárba való visszatérésük után — a zenekar a munkásétterem kertjében hangversenyt adott.

62 Az újjászervezett zenekar fejlődése azonban nem tudott megindulni, mert a bekövetkezett harci állapot arra lehetőséget nem nyújtott. A Tanácsköztársaság védelmére a csehszlovák megszállás alatt álló Diósgyőrvasgyárból és közvetlen környékéről ötezernél több vasgyári munkás katonai szolgálatra szökött át a Vörös Hadsereghez és végig harcolta a dicsőséges felvidéki hadjáratot. Az otthon maradottaknak pedig nem volt kedvük a szórakozásra. 16