A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

A DIÖSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE 237 Magyarország legjobb vidéki vonósnégyese Az eddigiek során már utaltunk arra, hogy a vasgyári vonósnégyes tagjainak részük volt a vasgyári zenekar fejlődésében részben azért, mert Sengert idehozták, másrészt működésükkel a zenekar tagjaira is hatással voltak. Valamennyien kiválóan képzett zenészek, bár a muzsikálást kedvtelésből végezték, ugyanis a négyesből hárman a gyár mérnökei voltak. A negyedik tag Senger lett. A tekintély megteremtése szempontjából igen fontos volt, hogy Senger maga is állandóan szerepelt részben szólistaként, részben a vonósnégyes, esetleg más összeállítású együttes tagjaként. Nemcsak a vasgyári közönség, de a zenekar tagjai is a legnagyobb elismeréssel adóztak kivételes zenei képességeinek. Senger belépésével a vonósnégyes tudásában is rohamos fejlődés mutatkozott. Szorgalmasan próbáztak és egyre-másra rendezték a házi koncerteket, valamint a nyilvános hangversenyeket. A sikerek következtében messze vidékekről kaptak meghívásokat, így Senger is sokfelé szerepelt s majd minden alkalommal szólistaként is bemutatkozott. Különösen nagy sikerük volt a Csorba-tónál, Máramarosszigeten, Vajdahunyadon és Kisvárdán. Senger kedvenc számai: Popper: Polonaise és Rover: Idylle-je volt. A vonósnégyes híre eljutott ;a fővárosba és 1913. április 13-án a budapesti kamarazenekor meghívására a zenekör utolsó hangversenyén szerepeltek. A budapesti sajtó a vidék legjobb vonósnégyesének nevezte őket, ami országos sikernek számított. Különös érdeklődés fogadta — írta az Egyetrétés — a vidék legjobb vonósnégyesének, a Puky Lászlóból, Gobbi Jenőből, Bencze Rezsőből és Senger Gusztávból álló diósgyőri quartettnek fellépését. Dvorzsák F-dúr négyesét játszották és előkelő felfogás, pompásan fegyelmezett összjáték által jellemzett magas színvonalú előadásuk teljesen igazolta kitűnő hírnevüket; a nagyszámú műértő közönség pedig babérral és lelkes tapsokkal fejezte ki velük szemben elismerését.

52 Egy másik budapesti lap, a Magyarország is beszámolt szereplésükről, amelyről ugyancsak az elismerés hangján ír: „Különös érdekességet kölcsönzött az estnek a Puky László, Gobbi Jenő, Bencze Rezső és Senger Gusztávból álló kitűnő vonósnégyesnek első fővárosi nyilvános szereplése, amely a legteljesebb siker jegyében folyt le. Dvorzsák F-dúr négyesét adták elő finom dinamikai és ritmikai árnyalásJial olyan harmonikusan egybeolvadó összjátékkal, hogy a legnagyobb mértékben kiérdemelték a jelenlevők osztatlan, lelkes elismerését."

53 A budapesti sajtó tárgyilagos és kitűnő kritikája országos viszonylatban fémjelezte a vasgyári vonósnégyes pompás teljesítményét. Az együttes igen sok meghívást kapott, de — elfoglaltságuk miatt — csak kevésnek tudtak eleget tenni. Vasgyárban annyira megélénkült a kamarazene művelése, hogy tagjai a Miskolc — Diósgyőr-Vasgyári Kamarazene Egyesületen belül külön Diósgyőrvasgyári Kamarazene Kört képeznek s a tagokból több jóképességű vonósnégyes kitelik. A vonósnégyes országos sikerei is jelentős mértékben öregbítették Vasgyár zenei életének tekintélyét, jó hírét.

54