A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig
A DIÓSGYŐR VASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE 217 A vasárnap délutáni ingyenes hangversenyeknek igen nagy jelentőségük volt a vasgyári munkások és családtagjaik zenei művelődése szempontjából. Azt mondhatjuk, hogy a vasárnaponkénti ismeretterjesztő előadásokkal kapcsolatos hangversenyek állandósultak, bár a zenekar teljes estét betöltő önálló zenekari hangversenyeket is rendezett. Igazi jelentőségüket akkor értékelhetjük nagyra, ha tudjuk azt, hogy más helyeken, Budapestet is beleértve, a munkásosztály tagjai sehol nem részesültek nagyzenekari hangversenyek élvezetében. Budapesten a Fővárosi Vigadó nagytermében csak 1904. december 11-én tartották meg az első népszerű filharmóniai hangversenyt, amelynek közönsége felerészben a tanuló ifjúság, felerészben pedig a szervezett munkásság köréből került ki. A hangverseny közönségének nagy része — írta a Népszava — először hallott ilyen magas színvonalú előadást, mert „nálunk a munkásság szinte légmentesen el volt zárva mindentől, ami neki igazi művészetet nyújthatott volna." 16 Igaz, hogy a vasgyári zenekar produkciói nem érték el az operaházi zenészekből álló Filharmóniai Zenekar nívóját és karmesterük tudása sem igen hasonlítható össze Kerner István operaházi karnagyéval, azonban az együttes már a század első éveiben jó játékerőt képviselt és hírneve túljutott Miskolc határán. A vasárnapi hangversenyek jelentősége még inkább növekedett az által, hogy a budapesti népszerű hangversenyek néhány előadás után abbamaradtak, viszont a diósgyőri előadásokat az első világháború kitöréséig folyamatosan megtartották és ezáltal a munkásközönségre állandó hatást gyakoroltak. A zenekar fejlődése szembeötlő. A fejlődés fokának megállapítása végett tekintsük át, hogy a zenekar ezeken az előadásokon milyen műveket játszott. A zenekar műsorszámai A múlt század utolsó éveiben játszott művek között igen gyakoriak az indulók, a polkák, a keringők, a mazurkák. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen a bécsi éttermekben és kávéházakban megtartott szórakoztató hangversenyek műsorán is főleg ilyen számok szerepeltek. A gyári zenekar tagjai közül többen megfordultak Bécsben, sőt maga a karmester is hoszszabb időt töltött ott, mint operaházi zenész és azokhoz a szórakoztató műsorokhoz hasonló összeállítást alkalmaztak az itteni hangversenyeknél is. Ugyanakkor komolyabb tudást, elmélyültebb zenei átélést, fejlettebb technikai készséget és csiszoltabb zenei ízlést megkövetelő műveket is műsorra tűztek. így bemutatásra került: Verdi: Agnus Dei, Miserere, Mascagni: Intermezzo, Doppler: Két huszár, Kéler: Romantikus nyitány, Bizet: Carmen, Thomas: Raymond nyitány, Mozart: Varázsfuvola, Fantázia, Schumann: Ábránd, Meyerbeer: Halászleány, Grünfeld: Kis szerenád, Strauss: Cigánybáró nyitány, Brahms: Magyar táncok, Suppé: Pique Dame nyitány, Dreyschock: Esti gondolatok, Ábránd c. műve. Igen felkapottak voltak az egyvelegek. Az előadott művek idegen szerzők munkái, főleg az osztrák és cseh muzsika termékei közül kerültek