A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

209 A DIÓSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE ÉS SZEREPE A DIÓSGYŐRI MUNKÁSOK ZENEI MŰVELTSÉGÉNEK KIALAKÍTÁSÁBAN A FELSZABADULÁSIG ZÁDOR TIBOR A magyarországi munkásosztály kialakulása szoros kapcsolatban áll a gyáripar fejlesztésével. A magyar gyáripar fejlődését az ország félgyarmati helyzete, a fejlettebb osztrák ipar versenye megakadályozta. A nagybirtok fennállása is megnehezítette az ipar fejlődését, mert a mezőgazdaság nincstelen milliói nem biztosíthattak belső fogyasztó piacot a magyar ipar számára. E kedvezőtlen körülmények dacára az iparvállalatok alapítása a kiegyezés után mégis megindult. A kezdeményezők elsősorban a külföldi tőkések, azonban az erősödő magyar burzsoázia is kiveszi ebből a részét. A külföldi tőkések legszívesebben a magyarországi vasútépítésekbe fektették be a pénzüket, mert sehol nem tehettek szert olyan nagy nyereségre, mint itt. A kiegyezés utáni években a vasútépítés nagy mértékben megindult. A hazai gyárak a sínszükségletet nem tudták fedezni, a kormány kénytelen volt a szerfelett drága és többször igen rossz minőségű síneket külföldről behozatni. Ezért 1867 végén a pénzügyminisztériumban az az elhatározás érlelődött meg, hogy egy vasgyárat kell létesíteni, amely kizárólag vassínek és hozzávaló kapcsoló részek gyártására rendezkedjék be. Elhatározták tehát, hogy Diósgyőr és Miskolc között, a Szinva-patak völgyében fekvő kincstári birtokon vasgyárat létesítenek. Az építést 1868. május havában megkezdték, de a gyár építése nehezen haladt az építők kis száma, az építési költségek nehézkes folyósítása, továbbá a talajviszonyok miatt. A nehézségekhez még az is hozzájárult, hogy a magánkapitalizmus profitszerző mohósága igyekezett az állam versenyét kikapcsolni; az volt a célja, hogy az állam adja el vállalatait a magántőkének. Az 1873-as gazdasági világválság államcsőddel fenyegette Magyarországot s a kormány minden olyan érdekeltségtől meg akart szabadulni, ami nem jövedelmezett. A hazai vasművek eladására a hazai és külföldi lapokban pályázatot hirdetett és akadt is érdeklődő a külföld részéről, azonban a tárgyalások nem vezettek eredményre. A diósgyőriek átvészelték ezeket a nehéz éveket s a gyár életében 1880-tól jelentékeny javulás következett be. Ennek során nem csak a gyár dolgozóinak, hanem a gyártelep lakosainak a száma is állandóan növekedett; a gyár építésével együtt haladt a lakótelep (gyarmat) építése is. A lakosok létszámára vonatkozólag 1890ig csak becslések állanak rendelkezésünkre, amelyek alapján a gyártelep lakosainak létszámát 1870-ben 300, 1880-ban 660, 1885-ben 885 lélekre tehetjük. Az 1890-es népszámlálás szerint a gyártelep lakosainak száma 14