A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

210 ZÁDOR TIBOR 1879.

1 Ez már elég jelentős szám volt ahhoz, hogy a telep kulturális élete meginduljon. A vasgyári dolgozók létszámára vonatkozólag 1880-ig pontos adatunk nincs, 1880-ban a dolgozók száma 701, 1885-ben 1866, 1890-ben 2158.

2 A nagyüzemi munkásság növekedése Diósgyőr-vasgyárban a gyáripar megerősödésével kapcsolatosan a XIX. század utolsó negyedében indult meg. A dolgozók létszámának és a lakásépítések növekedésével a lakótelep lakosainak létszáma is állandóan növekedett. Egy olyan társadalmi közösség alakult ki, amely már képes lett arra, hogy a kulturális élet helyi megteremtésére és fejlesztésére vállalkozzék. Ez az esemény már 1885-ben be is következett, amikor megalakult a Diósgyőr—Vasgyári Alkalmazottak Dal- és Önképzőköre. 1889-ben megindult a helyi színjátszás is; tehát a zenei műveltség meghonosításának feltételei erre az időre már biztosítottnak látszanak. Be kellett következnie annak az időnek, amikor a munkásosztály tagjaiból egy olyan csoport is létrejött, amelyik érdeklődni kezd a zenei műveltség után é

c

, annak elsajátítására törekszik. Azonban Diósgyőr-vasgyárban nem volt burzsoázia, amelytől átvehette volna ezt a műveltséget. A gyártelep a Diósgyőr és Miskolc között folyó Szinva-pataktól délre feküdt s Üjdiósgyőr is csak 1900-ban kezdett kiépülni. A vasgyári dolgozóknak csak kisebb része lakott a gyártelepen. a nagyobb része Diósgyőrben, Hámorban, Miskolcon és a környező falvakban települt. Csupán a Miskolcon lakók voltak abban a kedvező helyzetben, hogy — mint városi lakosok — a közművelődés magasabb elemeivel: a színdarabokkal, a színházi zenével is megismerkedhettek. Ezek azonban nem játszottak szerepet a gyártelep zenei életének kialakulásában, ezt a műveltséget maguknak a gyártelepi dolgozóknak kellett megteremteniük saját erejükből. A ZENEI ÉLET KEZDETE DIÓSGYŐR-VASGYÁRBAN A diósgyőri vasgyárban alapításának 22. esztendejében, 1890-ben kétezernél több ember dolgozik, akik azonban a napi 11 órai munkaidő miatt nem érnek rá zenével foglalkozni. Zenét hallgatni is csak akkor van módjuk, ha vasárnaponként valamelyik miskolci, vagy diósgyőri vendéglőbe betérnek, ahol cigányzenekar szórakoztatja a vendégeket, de még ilyen zenekar is kevés van. A vasgyár zakatoló gépei és a régi Martin-kemencék mellett feszült izmokkal, megizzadt testtel dolgozó munkásokban mégis jelentkezik a zene iránti érdeklődés. A kora reggeltől késő estig tartó fárasztó munka után szükségét látják, hogy a zene varázslatos dallamai mellett necsak a test fáradalmait, de a lélek eltompulását is kipihenjék és új erőt merítsenek a további munkához. Ebben az időben vállalt munkát a vasgyárban Ofcsák Ferenc kazánfűtő,

3 aki Csehországból vándorolt Vasgyárba. Ofcsák esténként lakásán szárnykürtön muzsikált. Jól érthetett hangszeréhez, mert Marki Rezső főművezető, Lanczendorfer Henrik mozdonyvezető és később még néhány