A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó folyóiratának második kötete 1878

18 HUSZTY SÁNDOR A visszhangra mindig várni kell, időbe telik, amíg megteszi útját odavissza. Mégis az első kötet befejezése után alig néhány hónappal már írhatja Horváth Gézának. „Pulszky igen jó kedvű volt s támogatását rögtön fölajánlotta, annyival is inkább, mert a külföld részéről nagy tisztelet ért bennünket. Ugyanis a Revue des sciences naturelles márcziusi füzetében a Term. r. füzetek minden czikkét ismerteti, épen úgy mint bármely más híres forrásét. Ismerteti az első kötetet (1877) egészen! Ez mindenfelé igen jó benyomást tesz (Krenner kivételével, aki evvel is úgy járt, mint az artézi kúttal, amelytől a vizet eltagadta.)"

29 Az első kötet ismertetése azért is esik jól Herman Ottónak, mert kísérlete sikerét bizonyította, azét, amit az Akadémia nehézkessége, tétovázása nem mert előkészíteni. De mégsem alkotná szívesen egy részét abban a folyóiratban a német és olasz szemlének. ír is Horváth Gézának. „Most pedig kedves uram én jövök önhöz egy kéréssel, melynek teljesítése nagyon is szívemen fekszik. A franczia Revue des sciences naturelles ez évi májusi füzete a „Revue Allemande et Italienne" rovatban czikkről czikkre ismerteti a mi füzeteink első kötetét (1877) anélkül, hogy részemről lépés történt volna. Az egész dolog természetes következménye a mi Revue-nknek. De egy kis baj is van a dolog körül, mert hát az a franczia genialitás fene dolgokat csinál a nevekkel és tárgyakkal. Amilyen könnyen metamorphosálja Csatot Zalo-vá, épen olyan gratiával csinál Entznél proliférából perliferát, Plectrophrys-ből Plactophrist stb. stb. Én a dologgal annyira vagyok, hogy a szerkesztő, M. Dubrueil először is kész e „Revue hongroise"-t külön kezelni és úgy elfogadni ahogyan beküldjük neki. Az a kérésem van, hogy vállalja el a Revue elkészítését rendesen és ha igen, akkor én Önt a szerkesztővel összeköttetésbe hozom. Hogy tisztán lássa miről van szó, ide írom, hogy nem tüzetes ismertetés, hanem csak jelzés szükséges. Az ember ezt úgy olvasás közben oda veti s készen van. Dubrueil persze nem honorál, de én reménylem, hogy valami szerénységet ki tudnék szúrni, sőt ha a füzetek cassájából nem telnék, hát eszközölném. Kérem nyilatkozzék eziránt minél hamarabb, hogy a kellő intézkedéseket megtehessem."

30 Bizonyára nem egyedi jelenség az, amiről Horváth Géza beszámol Herman Ottónak midőn alig egy héten belül válaszol erre a levélre és szinte dühödt lelkesedéssel nyújtja segítségét. „Felszólítását örömmel fogadtam és sietek Önnek kijelenteni, hogy szíves készséggel vállalkozom a Revue hongroise kezelésére. Különben is szívesen vállaltam volna el; de még nagyobb készséggel teszem ezt most, mióta egy franczia annyira csúffá tett. A múlt napokban kaptam meg ugyanis a Société Linnéenne du Nord de la Francé bulletinjének