A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
VARGÁNÉ ZALÁN Irén: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum egyesület kialakulása és fejlődése az első világháborúig
A BORSOD-MISKOLCZI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS MÚZEUM EGYESÜLET 187 ben. A magánvásárlás nagyobb volt, mint a Műcsarnok nemzetközi jellegű téli tárlatán. Megelégedéssel állapíthatta meg elveinek helyességét. A kiállítássorozat visszhangja kedvező volt, Lyka Károly, aki kezdettől az ügy egyik leglelkesebb támogatója volt, egész művészeti életünk legfontosabb eseményeként üdvözölte: „még pedig azért, mert egy életerős, derék gondolat első megtestesülését láttuk benne, olyan gondolatét, amelyet nemcsak lehetne, de kellene is folytatni, ha komolyan vesszük a művészeti politikát". Az eredmények a fővárosi sajtó figyelmét is idefordították. A Budapesti Hirlap a vándorkiállítás színvonalát azonosnak ítélte a Műcsarnokban rendezett kiállításokéval. A Pesti Hirlap lehetőséget adott Balogh Bertalannak, hogy a képzőművészetünk decentralizálása címen 3 folytatásban fejthesse ki művészet-politikai elképzeléseit. Ugyancsak lehetőséget kapott Lyka Károlytól arra: „Jegyzetek művészeti politikánkhoz" címen 3 folytatásban cikkezzen a Művészet hasábjain. A művészek véleményét Tornyai János közvetlen sorai tükrözik leghívebben: „én a kegyed szép tervét nagy dolognak tartottam, még a kezdet-kezdetén, s örülök, hogy sikerült is nyélbeütnie. Sokáig éltesse az Isten önt hazánk javára, amelynek bezzeg szüksége van az ilyen fajú emberekre". A Feszty Árpád elnöklete alatt működő Magyar Képzőművészek Egyesülete a művészvilág számos tagjának részvételével hálájának kifejezéséül díszvacsorát rendezett tiszteletére. Azt hihetnénk, hogy ezután elismerés következett. A tények mást mutattak. Baloghot különféle vádakkal illették, hogy presszionálja a vásárolni szándékozókat stb., stb. A folytatás ügye egyelőre zátonyra futott. 1909 elejéig semmi érdemleges nem történt. Miután azonban a művészek egy csoportja is akcióba lépett, a Társulat elhatározta a folytatást. 1910-ben ismét Egerben indult, meg a sorozat. Első ízben a kiállításon művészeti előadást is tartottak. A kiállítások mindvégig zavartalanul sikeresen zajlottak le. Neves művészek juttatták újból kifejezésre, milyen jelentősnek tartják a vándortárlatot és mennyire értékelik Balogh Bertalan tevékenységét. Fényes Adolf 1910. december elején kelt hozzáintézett levelében a többi között ezeket írta: „tessék elhinni, mi is tudjuk, milyen nehéz képeket eladni, hát még vidéken, hát még a mai gazdasági viszonyok között. Annál inkább méltányoljuk azt az igazán rendkívüli eredményt, amelyet ön, igen tisztelt Uram, immár másodízben mutat fel. Boldog lennék, nemcsak én, hanem sok társam, akivel a dologról beszéltem, ha sikerülne Önt valami módon állandóan a mi ügyünkhöz kapcsolni." Sajnálatos, hogy ezt a nagy jelentőségű és felmérhetetlen művészeti és gazdasági kihatású vállalkozást mind a kormányzat, mind a képzőművészeti kiállítások megrendezésére hivatott Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, sőt maguk a művészek is, hagyták megszűnni.. 57 A vándortárlatok sora ezzel végleg lezárult.
