A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum egyesület kialakulása és fejlődése az első világháborúig

182 VARGÁNÉ ZALÁN IRÉN A művészeti élet megteremtéséért és fejlesztéséért Irodalom Miskolc és Borsod adott az országnak néhány kiváló szellemet, akik a költészet, széppróza, jog, történet, nemzetgazdaság, orvostudományban országos hírre tettek szert, sajnos, mindezek dacára valamelyes egységes irányban kifejtett helyi irodalomról, képző- vagy zeneművészetről koránt sem beszélhetünk. A vidéki város szűk keretei sokszor aprólékos, kicsinyes viszonyai, az érvényesülés csekély tere számos kiváló szellemünk mellett is lehetetlenné tette annak kifej lését — s néhány örvendetes, de kivételes esettől eltekintve — nevesebb íróink és művészeink elszóródtak szülővárosunkból, hogy a szélrózsa minden irányában másutt ugyan, de a miskolci földből fakadt mély hazafias érzéssel és magyarsággal szolgálják a magyar kultúrát/'

8 Ez a megállapítás érvényes volt a század elején és érvényes nagyrészt ma is. Az Egyesület — már ismert célkitűzései között — szerepelt az irodalom ápolása. Szervezeti keretét szolgálta az irodalmi szakosztály, kezdetben 52 taggal. Tagjai a város irodalom szeretőpolgárai és az érdeklődő értelmiség közül nagyrészt tanárok. A szakosztályt kezdetben Porcs János gimnáziumi tanár vezette. Nehezen indult ez a szakosztályi élet — mint az egykori jelentés írja —:

49 a kitűzött időben a szakosztályi ülésre az első alkalommal ketten jelentek meg. A második alkalommal hárman, harmadszorra már a szükséges létszámban. Nagyrészt felolvasásokat tartottak, amelyeknél két cél érvényesült: „érdeklődés keltés a nagyközönségben a szép dolgok iránt, oktatás népszerű modorban." A nehézségek mellett is 8 felolvasást tartottak. Porcs János: helyesírási apróságok, Tóth Pál, a róla később elnevezett nagyhírű gimnázium igazgatója költeményeit olvasta fel, dr. Szentpály István iparkamarai titkár az újabb kori francia lantos költészetről értekezett, Buday József, a kiváló gyümölcsnemesítő biológus a rovarok társaséletéről, Gálffy Ignác a régészetről. Ez bizony inkább ismeretterjesztés volt, mint irodalom. A közgyűlésen bírálat is érte a szakosztályt, hogy a felolvasások nem követik a kitűzött célt, „amennyiben nem elég szórakoztatóak". A Közművelődési Bizottság a magasabb színvonalú irodalmi élet fejlődésének útjait is egyengetni óhajtotta. Az alapszabály 13. §-a értelmében utasították a Közművelődési Bizottságot, hogy már a legközelebbi évadban tartson sorozatos előadásokat a magyar irodalom, a magyar történelem, művelődés, társadalomtudomány köréből.

50 1903-ban pályázatot hirdetnek költői elbeszélésre Borsod vármegye történetéből. Jutalomdíja 100, és 50 korona. A kiírásra 3 pályamű érkezett. A bíráló bizottság bár nagy gonddal és felelősséggel látta el tisztét, de csak azt állapíthatta meg, hogy az érkezett pályamunkák közt egyik sem bír abszolút értékkel, egy vagy más szempontból mindegyik kifogásolható. De miután a pályázati feltételek értelmében az aránylag legjobb munka is jutalmazható, a bizottság 100 korona jutalomra a Miskolci Simon, 50 koronás jutalomra a Kávássy György c. munkát ajánlja. A választmány talán arra is rádöbbent, hogy a pályadíjak összege