A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum egyesület kialakulása és fejlődése az első világháborúig

A BORSOD-MISKOLCZI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS MÚZEUM EGYESÜLET 183 alacsony. Ujabb pályázatot tűztek ki és a költségvetésbe most már 500 koronát illesztettek be. A következő pályatétel: Szemere Bertalan élet- és jellemrajz. „Az egész összeg irodalmi beccsel bíró abszolút értékű munka jutalmazására fordíttassék." A pályázat országos. Záros határidő 1904. december 31. Ez a pályázat sem járt sikerrel. Két pályamunka érkezett ugyan, de az egyik iskolás nívón álló dolgozat volt, a másik a pályázati feltételeknek nem felelt meg. Az 500 koronás pályadíj a T. választmány határozata szerint ,,az 1906os költségvetésbe állítatott be." 1907-ben a Miskolci Nemzeti Színház 50 éves jubileumát ünnepelték. Ismét kísérleteznek. Ujabb pályázati kiírás 200 koronás pályadíjjal ünnpei prológra, 500 korona egyfelvonásos színdarabra. Tárgya Miskolc város régi történetéből, hagyományaiból, népéletéből. Ez sem járt sikerrel. A Közművelődési Osztály 1911—12. évi jelentése

51 nem minden keserűség nélkül állapította meg, hogy ,sajnos, nekik sem sikerült, mint elődeiknek az irodalmi élet alapjainak lerakása. Csak szükségét érezték, hogy az irodalom ápolása végett valamit tegyenek, mert az irodalom talán elsősorban kelléke a mindenkori kultúrai életnek. Álláspontjuk az volt, hogy egyrészt tömörítsék a városban élő tehetségeket, másrészt érintkezést kerestek a főváros irodalmi köreivel. Törekvéseiknek ez ,a második része inkább sikerült. Elég szoros kapcsolatban voltak a fővárosi irodalmi körökkel, és társaságokkal. Az is bizonyos, ,,hogy minden ilyen vidéki irodalmi élet már a fejlődés hosszabb folyamatára tekinthet vissza. Ez a tény bennünket is azzal biztat, hogy törekvéseinknek idővel meglesz a maga sikere". A Szemere-pályázatot ismételten kiírták, de most sem járt nagyobb eredménnyel. A beadott pályamunka nem felelt meg a pályázati feltételeknek, amely szerint az Egyesület Szemeréről élet- és jellemrajzot, valamint abszolút becsű irodalmi művet kívánt, mert nem annyira jellemrajzot adott, mint inkább Szemere élettörténetének szinte aprólékosságig menő részletes rajzát. Következtetései sokszor helytelenek voltak. Elfogult volt Szemerével szemben, és a kor vezető férfiait is Szemere szempontjából ítélte meg, holott éppen az lett volna a kívánatos, hogy Szemerét és kortársait elfogulatlan bírálat tárgyává tegye. „Irálya sok helyen pongyola és magyartalan, mondatfűzése laza, viszont voltak fejezetek, ahol kifogástalan." Ennek ellenére a bizottság méltányolandónak tartotta azt a nagy munkát, amelyet a szerző az anyag összehordásában és feldolgozásában kifejtett, és azt javasolta, hogy abban az esetben, ha a szerző újból átdolgozza és kinyomtatni szándékozik, a szerzőt a kiadás költségeiben 500 koronával segélyezze, kikötvén azt, hogy a szerző a kefelevonatot bemutatni tartozik. Az irodalom ápolása érdekében most már más területen próbálkoztak és Lévayról elnevezett 1000 koronás alapítványt hoztak létre a helybeli középiskolás ifjúság számára. Irodalmi életet nem teremtettek, de a felolvasó ülésekkel a közönség érdeklődését mégis felkeltették. Nehéz lenne magyarázatát keresni és méginkább megtalálni, miért volt