A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
DEÁK Gábor: A 48-as függetlenségi és a radikális irányzatok Borsodban a századfordulón
A 48-AS IRÁNYZATOK BORSODBAN 149 fejletlen, a mívelt világtól elmaradott' . . . „Egyszer engedtetett neki felébredni, akkor is önvédelmi harcában és nem csendes magányban kellett megmutatni, hogy mily óriás lépéssel tudna naggyá lenni!" Különösen kikel a feudális maradványok ellen: ,,. . . A másik, talán nagyobb része (t. i. a nemzetnek) a jobágyság az úri hatalom alatt állván csak földhöz kötettett, fiait nem iskolázhatta, nem mívelhette, mivel az alkotmány sáncain kívül hagyatván annak sorompóiban még tudományos műveltsége mellett sem léphetett..." „Nemzetünk a 19-ik század utó felében is sóvárgó tekintettel néz ezekre — ha van is mindene— de oda kényszerülve, hogy a másutt lévő tudomány forrásához fiai csak szigorú engedélyek korlátai közt juthattak." (14). . .,,Igazán fájdalmas szívvel mondva: honunk némely vidékének köznépe máig is Öntudatos kifejtés nélkül tengődvén, a sok nyomatás, vallásos fanatizmus, nemzet ellenes és ok nélküli szeretetlenség nehéz békói közt a szánalomnak inkább mint megvetésnek tárgya ..." E helyzeten segítendő az Eötvös-féle népoktatási törvényt is váltakozó visszhanggal fogadta a város közvéleménye. A jobb és balszárny összecsapása volt ez — a balszárnyon maga Mocsáry Lajas állott —, úgyhogy az avasi református egyháztanácsban például valóságos harc alakult ki, a baloldalon még idegen vallásúak is részt vettek, hogy ,,a poriticai club" tanácskozmányában övéké legyen a vezető szerep. Ekkor már Mocsáry nem volt „jobboldali", Deák-párt híve, hanem a baloldal vezére. Az igaz, hogy e jelenségek még messze álltak a polgári radikalizmustól, de a város baloldaliságának voltak bizonyítékai. A későbbiek során — amint azt látni fogjuk — mind erősebben nyilvánult meg az elkötelezettség a forradalmibb, radikális irányzatok felé. Elsősorban a Függetlenségi és 48-as Párt oldaláról indult el a haladásért vívott harc a Szabadság című lap hasábjain. Éppen a milléneum görögtüzében mutatott rá a vezércikk írója, hogy „csak független, szabad, önálló magyar hazában" lehet új „ezredévet" köszönteni (15), majd így folytatja: ,,. . . A szabadelvű párt 20 éves uralma alatt annyira megrontotta a politikai erkölcsöket, annyira megmételyezte a politikai felfogást, annyira eltompította az önállóan gondolkodó elmét, hogy vannak, kik a tantételt, melyet a kormány mint szentírást hirdet, csalhatatlannak hiszik és bíznak benne." „. . . A véderő vitát végigharcoltuk, megbuktattuk Tiszát, Szapáryt megtörtük és lehetetlenné tettük, keresztül szenvedtük a téli választás keserveit, s megerősödve, számban meggyarapodva tértünk vissza a küzdelemből." (16). . . A Szabadság istentől adott tehetségével, minden erejével küzdeni fog ezentúl is a közgazdaság elnyomói ellen, s olvasóinknak a zsarnokság elnyomása alatt bizonyára jól fog esni a bátor és szabad szó, mellyel szomorú helyzetbe jutott közállapotainkat bírálni fogjuk." A lap rámutat arra, hogy az előző évi képviselőválasztások sok gondot okoztak, hiszen Herman Ottó mandátumát csak hosszas huzavona után ismerte el a kormány. (17) „Szervezkednünk kell és talpunkra állni egytől egyig zászlónk becsületéért, különben a város déli kerületének mandátumát elviszi az ördög és az ő segítő cimborája, aki mondatik Bánffy Dezső bárónak" (18). A lap 1896. január 15-i száma „Osztrákokat támogató magyarok" cím-