A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KATONA Imre: Újabb adatok a miskolci kőedény- és porcelángyár történetéhez

ADATOK A MISKOLCI KÖEDÉNYGYÁR TÖRTÉNETÉHEZ 123 linnal való takarékoskodás következtében került nem egyszer a szükséges-* nél is kevesebb kaolin az áruba, ezért a hozzátét-anyag és nem a kaolin tulajdonságai dominálnak. Ily módon az első herendi áruk sajátos átmenetet képviselnek a fajansz, a kőedény és a porcelánáruk között.

38 Miskolcoi\ — noha szintén kőedénygyár volt elsősorban — ha rosszabb kaolinból is, de eredetibb porcelánt készítettek, mert összetételében nem a hozzátétanyagok, hanem a kaolin tulajdonsága érvényesültek. Tehát már az áru minőségének vizsgálata is bizonyítja, hogy Miskolcon nem import, hanem hazai kaolinból készítették a porcelánt. E feltételezést támogatja Wartha Vince egyik közlése is.

39 ,,Herman Ottó szíves közbenjárására Butykay Józseftől a következő adatok birtokába jutottunk — írja könyvében Wartha, — ,,A miskolczi 1841-ben megbukott edénygyárhoz a legjobb anyagot Szerencsről egy pinczéből szállították, mely szép fehér, állítólag kaolin volt." A miskolciaknak tehát sikerült ugyanúgy hazai alapanyagból porcelánt előállítaniuk, mint a Herenden kísérletező Stingl Vincének, A miskolci porcelán színe, anyaga azért különbözik minden más hazai porcelántól, mert más fajta és tulajdonságú kaolinból készítették. Noha a XIX. század elején a porcelán előállítására már ismert volt, összeállítását iskolákban tanították, a szakirodalomban mégis mindmáig úgy merül fel, hogy a porcelán titkát — a XVIII. század eseteihez hasonlóan — úgy csempészték át Telkibányáról Miskolcra. Mihalik Sándor szerint a Telkibányáról Miskolcra szökött Hüttner Józsefnek köszönhető a porcelán előállítása Miskolcon. A Bretzenheim-levéltár iratai szerint — olvashatjuk Mihaliknál — Hüttner József ,,a T. Bányai Porczellán Gyár Igazgatója" levélben követelte annak a 3200 pftnak a visszafizetését, melyet néhai apja még 1829-ben adott a telkibányai porcelángyár céljaira. Közben azonban a kérelem benyújtása és megtárgyalása közötti időben édesanyjával együtt átköltözött Miskolcra minden előzetes jelentés, indoklás nélkül, és a miskolci kőedénygyár szolgálatába szegődött. Ügyének első tárgyalására az 1838. augusztus 29-i igazgatósági ülésen került sor, amikor már a miskolci kőedénygyár alkalmozttjaként tevékenykedett. Miután kérelmüket elutasították, özv. Hüttner Mátyásné újabb beadványban követelte a férje telkibányai gyárba fektetett tőkéjének visszafizetését. A Patakon tartott november 7-i igazgatósági ülés jegyzőkönyvének 6. pontja szerint a követelést még akkor sem teljesíthetnék, ha ,,a' folyamodó s fi ja a Fabrikát hívtelenül el nem hagyták, — s annak titkát más idegeneknek el árulva önnön hasznokra nem fordították volna . . ."

40 Mihalik szerint Hüttner József és anyja a porcelán titkát vitték át Telkibányáról Miskolcra/'

1 Erre vonatkozóan ugyan semmi írásos támpontunk nincs, viszont az első miskolci porcelánokon 838-as benyomott évszám látható s ez Mihalik feltevését látszik igazolni. Molnár László szerint ugyan „Hüttner József ismerte a porcelángyártás titkait", de — mint írja— „szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy már Hüttner előtt is volt a gyárnak olyan munkása, aki értett a porcelán készítéséhez."

42 Mielőtt egyik vagy másik feltevést elemeznénk, vegyük szemügyre az 1838. augusztus 29-i és november 7-i igazgatósági ülések jegyzőkönyvének bejegyzését. Mi a közös és mi az eltérő a két bejegyzésben? A herceg el-