A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KATONA Imre: Újabb adatok a miskolci kőedény- és porcelángyár történetéhez

122 KATONA IMRE — többek között — míg a kőedény (a finom ugyanúgy mint a durva) égetése egyszintes kemencében történik, a porcelán égetéséhez 2, vagy 3 szintes kemencére van szükség. Ezt a szintek számától függően bécsi, vagy meisseni típusú kemencének, magyarul pedig „hármas szász kemenczének" nevezik. Ilyen épült Herenden is 1842-ben, amikor a gyárban megindult a rendszeres porcelángyártás. A finom kőedény, a Wedgewood-áru lévén anyag hasonló, mint az egyszerű kőedény — ugyanúgy készül, mint a közönséges kőedény. Ezért készítése, technológiája is ugyanolyan, mint az egyszerű kőedényé. Miután bebizonyosodott, hogy 1838-ban — évekkel előbb, mint Herenden — már készítettek Miskolcon porcelánt, szembe kell nézni azzal a kérdéssel is, hogy az első elnevezés alatt valóban porcelán értendő-e, vagy finomabb kőedény, az ún. (magyar) Wedgewood? A gyárról és alapítójáról, Butykayról alig van adat az 1832 és 1838 közötti évekből. Az azonban a néhány szórvány adatból is kiderül, hogy nem két, vagy háromosztatú kemencéi voltak a gyárnak, — amilyent a porcelán égetése megkíván —, hanem egyszintesek. Csak így történhetett meg, hogy a „gyárnak kemenczéje felett való üregbe berakott fa" kigyulladt, mint ezt Horváth György és Jakab Ferenc panasza alapján Miskolc város 1834. április 4-i tanácsülésén Ács János és Dudor József tanácsnokok tárgyalják:'

15 Az elmondottakból — főleg az 1834-es adatból, mely a gyár kemencéjének fajtájára, típusára utal — nyilvánvaló, hogy Miskolcon akkor még nem készült és kemence híján nem is készülhetett piacképes porcelánáru. Noha a szomszédos Telkibányán ezekben az években már készítettek porcelánt, Miskolcon 1838 előtt ilyent nem állítottak elő. A porcelán előállítására, illetve folyamatos gyártására való áttérés a gyár belső átalakítását újabb kemencék és különböző felszerelések beszerzését, hatalmas beruházást igényelt. Butykay József Borsod megye törvényszéke, mint illetékes csődbíróság előtt 1941. augusztus 21-én azt vallotta, „hogy az 1836-ik évi első megakadásá"-tól mostanáig mintegy 40 ezer forintot invesztált ,,a' porczellán gyárra".'

10 A valloimásban ugyan nem szerepel tételesen a beruházás, de az összeg jórésze minden valószínűség szerint a gyár korszerűsítését és a porcelán előállítására való felkészülést célozta. 1837. július 12-én a Hasznos Mulatságokban Papp Gábor tollából megjelent híradásból országszerte ismertté vált, hogy a Herenden letelepedett Stingl Vince nevű soproni keramikusnak végre, több mint tíz év után, sikerült a Herend mellett feltárt, tehát hazai kaolinból porcelánt előállítania. Nem tudjuk e hír hatott-e Butykayra, de annyi bizonyos, Butykaytól tudjuk, hogy „az 1837-ik évtől kezdve a porczellán gyára miatt több ízben (Miskolcról) elutazni kéntelen „volt"

37 s hogy egy évvel Stingl után 1838ban már Miskolcon is állítottak elő jó minőségű porcelánt. Ha a miskolci gyár első porcelánjait összehasonlítjuk azokkal, melyeket 1840 után Herenden készítettek, meglepő különbségeket tapasztalhatunk. Tudjuk, hogy Herenden 1840 után Fischer Móric különböző kijelentései ellenére sem hazai, hanem külföldi alapanyagokból (Sedlitz, Abilsberg stb.) állították elő rontott kőedény- és porcelánáruk beőrlésével a porcelánt. Éppen a gyár által használt drága és nehezen szállítható import-kao-