A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

BODGÁL Ferenc: Sassy Attila – 1880-1967

_328 BODGAL FERENC pel fizettek a fiatal művészek. Az egész kocsma tele volt emlékrajzokkal és karikatúrákkal, a falakat Franz Stuck, Böcklin, Lenbach és Kaulbach képei borították. Igazi bohémként éltek a ritkán eladott képekből, s az otthonról küldött zsebpénzekből, s nemegyszer előfordult, hogy több napos koplalással kellett várakozni a hazai segítségre. Mindemellett első sikerei Párizshoz kapcsolódnak, itteni kis kiállítását siker koronázta. Mint a legtöbb kezdő művész, a naturalizmussal kezdte, s mintegy hétévtizedes művészi pályája alatt igen sok stílussal próbálkozott, kereste azt a formát, amiben magát a legjobban kifejezhette. Neve a század elején az Ópiumálmok című tollrajzával vált ismertté. A 9 lapból álló füzethez Rónai Mihály írt előszót, s a 300 példányban megjelent munka országos hírnevet hozott alkotójának. Műveivel a kritikusok sokat foglalkoztak, de felfigyelnek rá író barátai is; Csáth Géza 11 oldalt szentelt neki a Nyugatban (1910), s erről ír kritikát Cserna Andor a Kelet Népében (1910. 3—4. sz.), valamint Gidorszky Pál, Harsányi Kálmán és mások. A kritikusok képein még Beardsley, vagy Bayris hatásait keresik, noha minden hasonlóság mellett ezek már jellegzetes Sassy-képek. A képek főalakjai erős keleti hatást mutatnak, s a főalakot igen sok részletből, pontokból, körökből komponált mellékalakok, térelemek veszik körül. A képeket bravúrosan rajzolja, a korabeli kritikusok szerint „halálos biztonsággal" vezeti vonalait. Szecessziós vonalvezetése ma már talán szokatlan, bár újabban kezdik ezt a stílust ismét becsülni. Az Ópiumálmok később, 1918-ban második kiadásban is megjelenik, de ma már természetesen ez is ritkaságnak számít a művészetkedvelők között. Az Ópiumálmok témái később feltűnnek ex librisein is. Ennek a kisgrafikai műfajnak egyébként kiváló századeleji művelője. Ex libriseinek a számát a tízes években is már több mint kétszázra becsülik, de készített könyvjelzőket még az 1950-es években is. Sassy ex libris művészetének elindulása Kaffka Margithoz fűződő barátságával kapcsolatos. Ö illusztrálja elsőnek Kaffka 1906-ban megjelent verseskötetét, s az írónő színes pasztellképe mellett már az első oldalon feltűnik egy rajz, mely később ex libris lesz. Ex libriseit határainkon túl is keresik a gyűjtők, szép számmal van belőle a Tarnowban élő hazánkfiának, Lippóczy Norbertnek is, de néhány ritka példány a szerencsi helytörténeti múzeumban is található. Sassy Attila első párizsi bemutatkozásáról nem sokat tudunk, itthoni első bemutatkozása a miskolci festők tárlatán 1905-ben igen eredményes, Kaffka Margit a fiatal művész képeit igen meleg sorokkal méltatja (Ellenzék 1905. dec. 19.). A budapesti Művészházban 1910-ben tartott kiállítása is sikert hozott számára, s később sűrűn jelentkezik csoportos és önálló kiállításokon. Műveivel találkozunk 1911-, 1912-, 1913-ban a Művészházban, 1913-ban Ungvárott, 1914-ben Miskolcon, 1915-ben a pesti Szent György Céhben, 1917—18ban a Szépművészeti Múzeumban, 1918—19-ben a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Majd néhány évi szünet után 1923-ban ismét a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban, 1926-ban Pesterzsébeten találkozunk érdekes képeivel, grafikáival. Pesterzsébeten 1931-ben műteremkiállítása volt, a következő évben ismét a Nemzeti Szalonban láthatjuk képeit; 1930-ban és 1934ben szülővárosában szerepelt. Ugyancsak 1934-ben gyűjteményes kiállítása