A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

BODGÁL Ferenc: Sassy Attila – 1880-1967

SASSY ATTILA 319 volt a Frankéi Szalonban, s utolsó kiállítása 1943-ban az Alkotás Művészházban. Közös kiállítása volt egy alkalommal Debrecenben művészbarátjával, Medgyessy Ferenccel, akinek arcképét még közös párizsi barátkozásuk alatt megfestette. Sassy kiállításait már kezdő korában is szép siker koronázza. 1913-ban Krisztus levétele című alkotásáért Lánczy Leó díjban részesült, 1917-ben Salome című festményét veszik meg. Valamennyi kiállítását a sajtó szépen méltatja, s szép számmal veszik meg képeit magányosok és intézmények is. Egyik aktját például Debrecen városa vásárolja meg, de szülővárosa is támogatja vásárlással. Első önálló kiállítását 1910-ben, szülővárosában nagy érdeklődéssel fogadták. A Lévay József Közművelődési és Múzeum Egyesület rendezte a kiállítás ünnepélyes megnyitását, amelyen Ady, Komjáthy verseit szavalták a Miskolci Nemzeti Színház művészeti. Bemutatott több mint száz munkáját megtekintették a miskolci művészek, tanárok, diákok és a művészet iránt érdeklődő különféle foglalkozásúak. Aiglon Miskolcra mindig szívesen jön haza, hiszen szülővárosához nemcsak rokoni szálak fűzik, hanem igen mélyen rejtőző gyermekkori élmények. A tapolcai táj sokszor megelevenedik vásznain, tájképeinek legjava innen származik. Megfesti a Kőmázsát, egykori présházukat, a tapolcai erdőt, amelyhez igen sok fiatalkori élménye kapcsolódik. Tapolcán ugyanis volt a Sassy családnak egy kis szőlője, présházzal. Fiatal korában ő sokat járt ki ide pihenni, alkotni. Kedvenc időtöltése volt a vadászat, öreg vincellérjükkel Lakatos bácsival a leghíresebb vadászok közé tartozott. Mindig büszke volt céllövő képességeire, s a céllövést még a század elején budapesti Mária utcai műtermes lakásában is gyakorolta. Az az adoma élt róla, hogy a céltábla állandóan ki volt függesztve az ajtajára, s a gyanútian látogatók riadtan menekültek, amikor lövéseit hallották. Maga mesélte, hogy volt egy hatlövetű browningja, s unalmában azzal gyakorolt. A Mária u. 11. számú házzal szemben levő emeletes ház gipsz rozettáit szemelte ki célpontul, s szinte valamennyit kilyukasztotta. Az apai örökségből egy kis házat vett magának Pesterzsébeten, s 10 évig itt lakott, de ezt a tájat nem tudta megszeretni. Később közös műterme volt az Ilona-lépcsőnél Medgyessy Ferenccel, majd később az Alkotás u. 31-ben, az Orlay utcában, Abonyi utcában, Mária utcában, Nádor utcában, s végül élete utolsó szakaszában ismét a Mária utcában lakott. Igazi bohém volt, aki az életet a maga bonyolultságában szerette. Apró kis termete nemcsak baráti társaságban tűnt fel, hanem a képein is. Híres grafikus volt, de inkább festőnek tartotta magát, karikatúrákat rajzolt, sőt szobrászkodott is. Néhány megmaradt kis szobrocskája azt mutatja, hogy ezen a területen is sokra vihette volna. Igen sok művész, író, tudós barátja volt. Az írók közül Kaffka Margit, Csáth Géza, Ambrózy Ágoston, Harsányi Kálmán, Gábor Andor, Rónai Mihály nevét említhetjük. Irodalmi érdekesség, hogy Kaffka Margit írt egy verset neki Hu-Ro-Ki címmel, Csáth Géza pedig nemcsak az Ópiumálmokat méltatta, hanem hasonló címmel elbeszélést is írt Sassy Attilának. Csáth Géza Hamvazószerda című színművének témáját állítólag Sassy életéből vette, s a művészt Törzs Jenő személyesítette meg. Szinte valamennyi színművész barátjáról készített karikatúrát, így Hegedűs-