A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)
SAÁD Andor: Újabb adatok az arkai Herzsarét későpaleolitikus kultúrájához
SAÁD ANDOR tésünk anyagából nem tudunk lényegbevágóan újat mondani, hiszen Vértes nagy tudása alapján ennek a gazdag lelőhelynek ősrégészeti diagnózisát már az 1965-ben megjelent összefoglaló nagy művében megadta. Szó szerint így fogalmazta meg a herzsaréti anyag hovatartozását: „Az árkai leletanyag aurignaci hatásokat őrző késő-gravetti kultúraként határozható meg." Hozzátette azonban Vértes ehhez az egy mondatba foglalt tömör meghatározásához azt is, hogy itt az „aurignaci" megjelölésen azt a komplexumot érti, mely a hajógerinc alakú vakarót termelte ki, elterjedési területe a Morvavidék, Kelet-Szlovákia és Ausztria. Az árkaihoz való tipológiai hasonlóságok alapján hivatkozik a ságvári és a közelbe eső kehneci, bárcai anyagra. Megemlítjük azt is, hogy Vértes ásatásai kapcsán előkerült kőeszközöknek korát a C. 14. vizsgálat (Groningen) 17 400, a ságvári felső rétegét 17 400 ±100, az alsóét 18 600 ±150 évesnek találta. Vértes ásatása után gyűjtött anyagunk 120 kőeszközre terjed. Ez elenyésző szám Vértes 1500 eszköze mellett, de anyagunkban így is majdnem kivétel nélkül mindegyik főtípus megtalálható. A kremsi hegy hiányzik, ami Vértes anyagában is nagy ritkaság. A legszebben kidolgozott eszközök a végükön és legalább egyik oldalsó peremükön meredeken retusált vakarópengék, melyekhez hasonlót a ságvári és pilismaróti anyagban bőven találunk (I. 3., II. 7., II. 8., II. 20) [5]. Érdekeségszámba megy az I. 2. alatt bemutatott középső gerincű hegy, melynek kihegyesedő csúcsát, a hátlapot nem számítva, négy, konvergáló sima lap képezi. Az eszközök főbb változatait idecsatolt rajzainkon mutatjuk be. A 4 cm hosszúságon aluli példányokat, ha egyéb méreteik is arányosan megfelelnek, a mikrolitok csoportjába soroljuk. Ezeknek néhány példányát a II. tábla két középső sorában láthatjuk. Előfordul közöttük a Dofour lamella és a köröm alakú apró vakaró is. A II. tábla felső sora a mikrolitikus pengénél nagyobb, de aránylag a még kisebb méretű pengéből mutat be néhányat. A pengék, tekintet nélkül méreteikre, feltűnően hasonló technikát mutatnak. Előlapjukon vagy egy gerinc fut végig, egyeseknél ez a gerinc a penge felső vége, vagy alapja felé Y alakban szétválik; vagy kétgerincűek a pengék, ami gyakoribb. Előfordul a gerinc többszörös elágazódása is. A pengék vége lehet egyenesen, vagy ferdén lecsapott, vagy retusokkal kihegyezett. A pengék zöme egyenes és lapos, kisebb részük magasabb hátú és enyhén hajlított, hátlapjuk homorúan, előlapjuk domborúan ívelt. Vértes megemlíti anyagának leírásánál azt is, hogy a kis és középnagy eszközökön kívül, igen nagy méretűek is előfordulnak. Egy ilyen példányt a III. 4. a. és b. alatt mutatunk be. Ezek, a lándzsahegy alakú pengék kisebb méretekben is előfordulnak, széleik élesek (IV. 1., IV. 2. és IV. 3.). Felhívjuk a figyelmet a IV. 4. alatt bemutatott kettős gerincű, felül éles hegyben végződő, alapján három nagy retussal élesített eszközre, mely szúrásra, vágásra, kaparásra egyaránt használható volt. Ritkábban előforduló vakaróformákat mutatunk be a IV. 5., 6. és I. 7. alatt. Találunk lapos nukleuszvakarót (I. 10.) és nagy, hajógerinc alakú vakarót is (III. 3.). Retusálatlan, keresztmetszetben háromszög alakú, nyílhegyeknek imponáló példányokat láthatunk a II. 15. és 19. ábrán. Ugyancsak a II. 16. és