A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

SAÁD Andor: Újabb adatok az arkai Herzsarét későpaleolitikus kultúrájához

ADATOK AZ ÁRKAI HERZSARÉT KULTÚRÁJÁHOZ 9 18. rajzon tompított hátú pengéket, a II. 17. rajzon egy tompított hátú, karom alakú, vékony obszidiánlemezt láthatunk. Az egész anyag legegyöntetűbb sajátsága, amit Vértes nem említ, az unifacialitás. Sorra vett eszközeinken egyetlen esetben sem találunk a hát­lapon retust, kidolgozást. Itt egy szélsőséges pengekultúrával van dolgunk. Előállításuk technikája leginkább a levalloizi technikára emlékeztet. A gyűj­teményt csecsemő-, és gyermekökölnyi magkövek egészítik ki, amelyeken jól láthatók a leütött pengék után visszamaradt hosszanti felület. Ezek a mag­kövek egyébként másodlagosan maguk is eszközökké váltak, durva, gyaluló munkára voltak alkalmasak. Összefoglalva a mondottakat, a herzsaréti telep eszközei a hernád­völgyi szabadtéri telepek sorába tartozik, és a Kelet-Szlovákia felől be­áramló gravetti kul túr változat néhány elemét ismerhetjük fel annak anya­gában. Lehet, hogy egy helyi, régibb kultúra kapta ezeket a gravetti ele­meket. Végül a herzsaréti eszközöket nem tartjuk egykorúaknak a Ravasz­lyuktető eszközeivel. Az utóbbi lelőhelyen az unifacialitás nem annyira ál­talános, mint a herzsaréti anyagnál. Gyakorlott szem finom típuskülönb­ségeket is talál a két szomszédos lelőhely anyagában. Sokkal érdekesebb a herzsaréti anyag összehasonlítása a tőle 28 km-re délnek fekvő Bodrog­keresztúr határában fekvő Henyehegy anyagával. Bella Lajosnak és Hil­lebrand Jenőnek 1920—21. évi ásatása feldolgozatlan maradt, s csak néhány kőeszközt sikerült találni a Magyar Nemzeti Múzeum anyagában. A további felszíni gyűjtések és Vértes 1963-ban végzett ásatásai tisztázták a Henyehegy paleolitjainak hovatartozását. Vértes angol nyelvű dolgozatában az áltaia használt mérési és statisztikai módszerekkel is alátámasztva, egy jellegzetes gravetti kultúra gazdag lelőhelyét mentette meg a tudomány számára [5]. Az ásatás után bekövetkezett állami szőlőtelepítések ugyanis a további ku­tatást megnehezítik. A henyehegyi gravetti telep korát a C. 14. vizsgálat 28 000 ± 300 évesnek találta. Ezek szerint 10 000 évvel régibb az árkainál. Egyben megállapítható, hogy a gravetti elemek a Henyehegyen sokkal tisz­tábban és hangsúlyozottabban mutatkoznak, mint az árkai telepen. A Herzsarét anyagának a nagyon is szerteágazó és bonyolult gravetti kultúrával való összefüggését nem boncolgatjuk, mert csupán leleteink egy­szerű ismertetését vállalhattuk a megadott keretek között. SAÁD ANDOR

Next

/
Thumbnails
Contents