A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

SAÁD Andor: Újabb adatok az arkai Herzsarét későpaleolitikus kultúrájához

Ujabb adatok az árkai Herzsarét későpaleolitikus kultúrájához A Boldogkőváralja és Korlát községek között fekvő Árka kisközség közvetlen határához tartozó Herzsarét leleteit Vértes László már ismertette [1]. Ezt az igen gazdag későpaleolitikus lelőhelyet e sorok írójának és dr. Thoma Andornak társaságában fedezte fel Vértes László 1957-ben egy terepbejárás alkalmával, amikor az ősrégészeti irodalomban sokat vitatott Ravaszlyuktetőn a felszínen található kőeszközöket összeszedve, a Fekete patak mentén az alig másfél kilométerre fekvő Árka község határát vizsgáltuk meg további lelőhelyek után kutatva. Árka kisközség egy széltől igen jól védett völgyben fekszik. Kelet felé a Zempléni-hegységnek Boldogkő vár alj a felől Fóny és Regéc felé húzódó 600— 700 m magas hegyvonulata, a Hernád felől pedig Korláttól a Boldogkő váráig húzódó dombhát veszi körül. A községtől északra a Fekete patak jobb partja mentén húzódó néhány katasztrális hold képezi a községnek mezőgazdaságilag megművelhető határát, amelyről császárkori leleteket ismerünk [2], Az Árkát Korláttól elválasztó Ravaszlyuktető ősrégészeti vonatkozásait Csorna József első leletei nyomán több szerző tárgyalta élénk vita keretében az elmúlt évtizedek folyamán [3]. A Fekete pataknak a Ravaszlyuktető és Árka közti szakaszán, főleg a jobbra eső partvonala mentén helyezkednek el azok a vulkáni utótevékenységek nyomán keletkezett forrásquarzit tömegek, melyek számos helyen mázsás tömbökben gurulnak alá a patak medrébe. Ez a rendkívül változatos, félopál finomságú kovaféleség korlátlan mennyiségben szolgáltatta a nyersanyagot a Ravaszlyuktető és a Herzsarét telepeseinek. Hogy mennyire nem lehetett az idetelepülteknek gondjuk a nyersanyag beszerzése körül, azt bizonyítja Vértes ásatása, mely kereken 1500 eszközt és több mint egy mázsa megmunkált szilánkot eredményezett. A Fekete patak bal partjáról a magas hegyhátak felé mindinkább meredekebben emelkedő Herzsarétet öreg tölgyes borította és védte az eróziótól. Ez a tölgyes 1929-ben a 30 C-t is meghaladó fagyok következtében tönkrement, csak itt-ott maradt belőlük ép példány. A kifagyott fákat kivágták és ezzel megkezdődött az erózió pusztítása, aminek következtében több méter mély árkok keletkeztek, és ennek a pusztító folyamatnak meggátlására a mai napig sem történt kísérlet. A kutató ősrégész szempontjából az előbb elmondottak viszont szerencsés lehetőséget jelentettek a telep felfedezése tekintetében, mert az eróziós árkok falán, fenekén nagy számban tűntek fel a rétegekből kimosott kőeszközök és szilánkok. Vértes azonnal meglátta a további kutatás lehetőségeit, és 1960—61-ben itt ásatásokat végzett igen gazdag eredménnyel. Közleményünkben a Herzsarétről származó, Vértes ásatását követő gyűj-