A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon

42 KEMENCZEI TIBOR Eszak-Alföldre. Birtokba vette a pilinyi kultúra Hernádtól keletre fekvő területeit is. Ezeken a területeken azonban nem tükrözik a leletek a pilinyi kultúra népcsoportjainak nagy tömegű helybenmaradását. A Gáva kultúra népe nemcsak a helyi lakosságot űzte el, hanem ellenségesen állt szemben a hegyvidéken kialakult Kyjatice kultúra népével is, amely megakadályozta további előrenyomulását. A hegyvidékről csupán néhány, a Gáva kultúrára jellemző szórványleletet ismerünk, amelyek semmi esetre sem bizonyítják a Gáva kultúra népének ottani megtelepedését, s részvételét a Kyjatice kultúrát kialakító népcsoportok között. A Kyjatice kultúra lakosságának harmadik összetevője a dunántúli urnamezős kultúra egyik népcsoportja volt. Ez az Észak-Magyarország területén élt lakossággal már a pilinyi kultúra idején kapcsolatba lépett. Ezt a bronztárgyak kölcsönös cseréjén kívül [153], az észak-alföldi geleji temető kerámialeletei is bizonyítják, ahol késő pilinyi formák mellett, nyugati eredetű típusok is előfordulnak. A Hallstatt A-periódusban már népi beáramlással is számolhatunk. Erről tanúskodnak a Patek Erzsébet által lViezőcsáton feltárt, e korból származó település dunántúli típusú kerámialeletei. Lehetséges, hogy ez a népcsoport a Dél-Alföldet benépesítő, a csorvai csoportot kialakító dunántúli népesség [154] egy későbbi hullámához tartozott. Észak-Magyarország területére nagyobb számban már a váli kultúra idején, a Hallstatt Aperiódus közepétől telepedtek be dunántúli népcsoportok. Ezt számos, a Kyjatice kultúra emlékanyagában előforduló, a váli kultúrára visszavezethető kerámiatípus bizonyítja. A váli kultúra népe Budapestnél kelhetett át a Dunán (lelőhelyei: Sashalom, Zugló, Kerepes [155], Szada, Pécel [156] és a Zagyva torkolattól délre a Tiszát is elérte (Tiszavárkony, Szolnok repülőtér) [157]. A gödöllői dombvidéktől, a Galga—Zagyva vonaltól délre fekvő területeket megszállta, míg az ettől északra, északkeletre fekvő vidékre csak kisebb csoportjai települhettek be, s ott a helyi lakosságba olvadlak. A Duna—Tisza közének déli részén a váli kultúra népe terjeszkedésének a csorvai csoport lakossága állhatta útját. A váli kultúra népcsoportjai Észak-Magyarország, a Kyjatice kultúra területén a korábbi dunántúli kapcsolatokat folytatva jelentek meg. Betelepülésük békés jellegű lehetett, nem okoztak törést a helyi lakosság életében, hanem új elemekkel járultak hozzá kultúrájának fejlődéséhez. A Kyjatice kultúra népe életének egész időtartama alatt szoros kapcsolatban maradt mind a lausitzi, mind a váli kultúra népével. Mindkettőnek fiatalabb, a Hallstatt B-periódusra keltezhető leleteit is megtaláljuk a Kyjatice kultúra emlékanyagában, s ugyanígy a Hallstatt A_>—E-periódusra keltezhető szlovákiai, dunántúli lelőhelyekről is kerültek elő Kyjatice típusú urnák (Zvolen, Chotin, Nyergesújfalu). A kezdeti ellenséges szembenállás után kapcsolat létesülhetett a Gáva kultúra lakosságával is. Ezt a Kyjatice kultúra területén előkerült gávai típusú kerámialeletek bizonyítják (Aggtelek, Borsodharsány, Miskolc, Soltész utca: V. t. 1—4, Aldebrő), de ugyancsak erről tanúskodnak azok a kerámiatípusok is, amelyeket a Gáva kultúra népe vett át a Felvidék lakosságától. Itt mindenekelőtt a belül díszített csészéket említhetjük, amelyek gyakoriak a Gáva kultúra emlékanyagában is.