A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái

362 LAJOS ÁRPÁD mesemondás tölti ki, de már az orsóellesésben gyakorolják magukat a legénykék. A suhancok a nagyok fonójába nem mehettek, kisodorták, kizsákolták, kitapsolták, kicsípdesték őket. Az asszonyfonók tagjai (fiatal menyecskék idős asszonyokkal) szokásrendjében a munka ébren tartása, adomák, megtörtént esetek epizálása, felolvasások, pletykák szerepe domborodott ki. Nagyszerű alkalom volt az asszonyfonó a hiedelmek epizálására is. A megjelenés külsősége a menyecskék részéről mutatott színt. A leányhancúrozások játékos gesztusai elmaradtak, ehelyett ülő társasjátékok (palackforgatás, tányérpörgetés stb.) mentek. — Azonban voltak vendégeskedések, melyek a fonóbeli látogatások egész külön kategóriáját alkották. A kalákák, segítő fonóközösségek folklóranyagát főleg népköltészeti hagyományok jelentették. Az élénkebb mozgással járó játékok szerepe — a munka gyors végzésének fontossága miatt — háttérbe került. Viszont a végzéssel járó mulatságok, tánc, vigalom folklóranyagát fel kell kutatni, össze kell gyűjteni. A népszokások vizsgálata szempontjából a bérbenfonás folklóranyaga aránylag a legkevesebb népköltészeti adattal rendelkezik. Játék, tánc nem volt számottevő, ahhoz nem volt meg a hangulat még akkor sem, ha étel-italért fontak a régi idők „szöszlopó kalákáiban", melyekben azok a gazdagabb parasztok fonattak, akik nem vetettek kendert, s így még a bérbefonók anyagát is végeredményben lopták [22]. III. TIPOLÓGIA, ADATTÁROLÁS, ETNIKAI SPECIFIKUMOK A közösségi típusok feltüntetése, térképezése nemcsak földrajzi áttekintést ad, de hozzásegít a diakrónikus vizsgálathoz is. A tapasztalatok szerint a fonó típusainak eltérésében nagy szerepe volt a természeti adottságok, a termelés mennyisége, a természeti környezet mellett a társadalmi képletek alakulásának, a társadalmi tudat formálódásának. A kalákában való fonást nemcsak a hatalmas mennyiségi termelés, de a segítő szellem fejlettsége is magyarázza. Az ifjúsági fonók élete a hegyes, erdős vidékeken szívósabb volt, mint az egyhangú, sík környezetben. A vegyes fonók genezisében erősen kidomborodtak azok a családi kötelékek, melyekben az asszony, főként az anya házasságirányító hatóereje jobban érvényesült, mint máshol (matyóság). A vegyes és sorrajáró ifjúsági fonók védettebbek voltak, a hatósági közegek nem bántották a családokat. A fonótípusok regionális feltüntetéséből és összehasonlításából kitűnik, hogy ezek gyakran egymás mellett virágoztak, s a különbség nem egymás kizárásán, hanem a munkarend és szokásrend arányában mutatkozott. Vannak tájak, ahol a kalákában fonás rendje uralkodott, de élt az elzárt ifjúsági fonó is — és viszont. Előbbire példa Borsodban a Bodrogköz, utóbbira a borsodi barkóság. A bérbefonók regionális feltüntetésével a kizsákmányolás módjait, fokait állapíthatjuk meg. A tájanként kimutatott és feltérképezett közösségi típusok arányaiból a régi termelési viszonyok alakulására, de egyúttal a