A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái

358 LAJOS ARP AD Mindenki véleménye szerint a fonó legérdekesebb mozzanata az orsó ellesése és csókkal való kiváltása. Enélkül a lányok-legények közös fonója elképzelhetetlen volt. Fontossága dalban is ki van fejezve: „Elment Julcsa, elment a fonóba, Leesett az orsó a padlóra. Van már, aki áztat jelemelje, Van már, aki Julcsát megölelje..." Az e témájú daloknak még egész serege lappang az öregek lelkében, és összegyűjtésre vár, ha még van rá idő. A mindkét nembeli ifjúság együttléte jól tükrözi a szerelmi élet genezisét. Itt zajlott le a próba a legények számára elsősorban — és a párválasztás kezdeményezése a lányok részéről. Amidőn a fiúk ügyességi vagy erőmutató játékaikkal szórakoztatták a lányokat, ugyanakkor vizsgáztak is. A lányok vizsgái (orsópróba a legények fonalba harapásával) másodrendű dolog volt. Az erős, ügyes fiú megfigyelése a lányok részéről nyilvánvaló volt, ugyanúgy, mint az ügyetleneké, gyámoltalanoké, akik a beugrató játékok kellemetlenségein estek át, s ahogy tudták, úgy viselték el. A társasjátékok legfőbb kategóriáját alkotó párosító játékok a párválasztás szándékát még ma is hihetetlen sok játék változatban fejezték ki. Csak a legszebb párosító játéknak, a legény eladó „Megy a kosár típusnak eddig több mint száz változata van. E párosító játékok színes, gazdag világában külön nagy szerepe volt a fájdalmat okozó, csapó játékoknak („Tetszik a szomszéd?" vagy „pacskózás"), ugyancsak próbára téve a fiút, mennyi ütést tud kiállni a megkedvelt lányért. A párosító játékok zöme szerelemre célzó, különböző helyzetkép megjátszásából alakult („postás", aki csókot hoz, „mérő", aki csókot mér, „égő", aki csókért ég, „kisszék", aki afelé fordul, akitől csókot vár — voltaképpen a felváltva rajta ülő lányra vagy legényre kell gondolni, s e helyzetképek légiója, lehetetlen felsorolni). A párosító játékoknak a lányok részéről való kezdeményezését bizonyítja az, hogy a játékmester, játékbíró a lányok sorából került ki. Párosító vagy kiházasító dal is fűződött e játékokhoz, mintegy lezárásul, ha már a lány megkapta a maga legényét és viszont. Archaikus, szinte szertartásszerű játéklezárás volt ez. A palócság körében az egymásra talált pár a rendkívül nagy eltérjedettségű „Zúg az erdő, zúg a mező..." kezdetű párosító dallal dalolták ki, most már nyilvánosan. „Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgatja, Talán bizony Csató Imre a lovát ugratja. Szép ő maga, víg a lova, víg a paripája, Vígan várja Dolmán Julcsa megvetett ágyába." Van még sok hely — bár már nem összefüggő jelenség —, ahol a játék maga dallal megy: „Járok egyedül, várok egyedül, Szépen kérem királynémat, kit ad mellém nőül?"