A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái

A FONÓ FOLKLORISZTIKAI KUTATÁSÁNAK PROBLÉMAI 355 aki dudoros fonalat fon, „galárisos, vagy láncszemes fonalú lány", aki túlsodorja a fonalat, „csampuszos lány", aki pazarolja a csepüt, „korhely", aki lustán fon, s kihull a szöszéből a próbára odarejtett kulcs) a munka folyamatának sürgetése szálhúzasi versennyel (versenyben fonás kitett tüzes üszök körül, kinél alszik ki a kis parázs? — a falu körülérése gondolatban, a versenyben lefont szösz mennyiségi összehasonlításával stb.), az erotikus jelképes mozzanatokat kifejező szólásmondások is (ha a lány lazán tekeri az orsószárra a fonalát, s az „megforgósodik", szeretőjével nem szilárd a viszonya, ilyenkor, ha észreveszik a többiek, rászólnak „ejnye de húgyos legény a szeretőd. ..", „tán pisilhetne a szeretőd?"). Tudják, hogy még nem jött el a legények érkezési ideje, de nehezen várják, mint ahogy a nótájuk mondja: „Lányok fonják a lenszöszt, Beszélgetnek egymás közt. Jaj anyám, a fonás, Nehéz a várakozás..." A fonóházi leány játékok nagy része még felderítetlen. Szendrey Zsigmond említi is az idevonatkozó adatok nagy hiányosságát, többször említett tanulmányában. A visszaemlékező adatközlők, a kölcsönös bizalom megteremtésével szívesen ismertetik ezeket. Fonóházi leányhancúrozásokról van, szó, melyeket lányok teljesen kizárólag, még az ablakokat is elfedve, játszottak. .. Nem bírták sokáig az egyhelyben ülést. E mozdulatok, köztük nem egy erotikus jellegű (ütközés farral, derékkinyújtás, hanyattborítás stb.), játékoknak tekinthetőik, mert volt bennük felépítettség, meg voltak szerkesztve, s igen találóan nevezték el ezeket. E hancúrozó játékok legnagyobb Tésze különböző munkamozdulaitokat érzékeltető, mozdulatutánzó játék volt, erő-ügyességpróba, mérkőzés, jó néhány ezek közt dévaj, kissé darabos beugrató játék. Legszebbek a dallal fűszerezett táncos játékok voltak, melyeket kis területen, nagyon ügyesen párban tapsosan vagy négyesben, arc-sorban jártak. Ezek közt is legnevezetesebbek a guzsalytáncok változatai. Még mindig jól emlékeznek az öregek a fonóházba való legényidézés mágikus gesztusaira (odabűvölés az elmaradott legény kapcajának főzésével, legénynevek kemencekürtőbe kiáltásával, fali tárgyak megforgatásával, szitafordítással, fedőnek az asztalra csapásával, legénynek a fonóházhoz való kaparása láb közé vett guzsaly talpával, legényhivogatás a farnak az ajtóhoz való döngetésével stb.). A lányok együttdalolásában keressük, mi a mondanivaló? A fonóház dicsérete: „De fehér a fonóházunk eleje, Barna legény, lassan gyere ide be, De csak pengjen a sarkantyúd taréja, Ébren van még ez az utca, hadd hallja!" 23*