A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái

356 LAJOS ÁRPÁD Leányélet dicsérete, legények tréfálása, csúfolása: „Kukorica, édes málé, Nincs szebb élet, mint a lányé, Mert a kislány mint a páva, Vígan jár a fonóházba..." „Ez a legény szalmakalap, Csókra vár az ablak alatt, Eredj lányom, adjál neki, Ne törje a rossz odaki." A várakozás türelmetlensége: „A ... -i legények fonóházba mennének, Addig-addig ballagnak, üres házra találnak Ladi-ladi-ladilom, Fene tudja, hol mulat a galambom..." „Este van már, késő este, félnyolcat ütött az óra, Az én csárdás kisangyalom mégse jön el a fonóba." A párosító daloknak nagy többségét kell a lányok egymás közti dalai közé sorolni. Tréfás, csípős, gyakran csúfondáros szövegeik a lány és legény nevének összedalolásakor szinte kizárta a legények jelenlétét. Ezeket a különben ügyes, ötletes helyzetképeket itt említjük. Néhány példa: „(Kürti Bora) háza vége leszakadt, (Török Esvány) egy darabbal elszaladt, Ne bántsa kend édesanyám, hadd vigye, Esztendőre ő lesz a kelmed veje." „(Molnár Ica) mézes bégre, Fel van a falra függesztve, (Szabó Laci) le-leveszi, Nyalogatja, majd felteszi." „Három icce keménymag, (Érsek Julcsa) kié vagy? Nem vagyok én senkié, Csak a (Csomós Pistáé)." Minden lehetőt kidaloltak: annyira szerelmes a legény, hogy még a folyót is átugorná a lányért („Széles a Tisza, keskeny a partja"), mennyi ajándékot vesz neki („Este van már, nyolc óra.. ." kezdetű daltípus, ugyanígy: „Árok szélén kácsatojás", vagy „Átment a patakon a harcsa..."). A kidalolt párt két szál deszkán festették meg, hogy úsznak együtt a vízen, káposztát főz a lány anyja, fő a feje, kihez adja lányát, mire megjelenik a legény az ajtóban,, s vigasztalja, hogy ő lesz a veje. Legjellemzőbbek a kissé irigykedő szólamok: „Ne félj, Julis, jobb lesz néked, mint nékem, Téged vesz el (Káló Pista), nem engem" Általában azokat a párosító dalokat sorolhatjuk ide, melyek nem fűződ-