A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái

354 LAJOS ÁRPAD mozgatása is. A kendercsomó (bábu, perec) kibontása egyúttal szerelmi jóslatú gesztus is volt a lányok kizárólagos együttlétekor (ahányadik tenyérbeütésre kibomlott a szöszbábu, annyi év múlva megy férjhez a szöszbontó lány), a meggyújtott szöszmaradék, vagy csepü lángjának mozgásából, a megégett kender eldőléséből következtettek, ki melyik legényhez megy férjhez, a guzsaly legénybűvölő szerré változott a lányok lába közt, midőn az udvarra futva, a guzsalytalppal kapartak a ház felé, kiki a maga legényének nevét kiabálva. Az egybefaragott guzsallyal járták a guzsaly táncot a lányok, viszont a ketté vehető guzsaly bizonyos helyzetbe hozása (guzsalypisiltetés vízráöntéssel) tréfás büntetést jelentett a túl sokáig csókot váltó lány számára, már szigorúbb büntető szerepe volt a kitett, vagy ház tetejére feldobott guzsalynak. — A fonás mozzanatai is kínálkoznak a hozzájuk fűződő folklórelemek kifejtésére (szöszbábu kicsapása tenyérbe mint szerelmi jóslás — ahányadik ütésre kibomlik a szösz, a lány annyi év múlva megy férjhez, a szösz túl magasra kötése: messze megy férjhez, vagy magas emberhez megy férjhez az orsóhegynek a felkötött szösz aljába dugásával kapcsolatos vastag, merész szövegű mondókák, legény vásárlás fonalhúzással: ahány szálat kért a „Megy a kosár" típusú párosító játékot vezető lány a cimborájától, hogy a legény a cimbora mellé üljön, annyit font és húzott le — de a fonálhúzás kiközösítő szokáselem is volt: „kisodrás", a nem kívánatos személy kezébe adva a fonal végét, melyet a fonó lány addig nyújtott, míg amaz el nem érte az ajtót —, az orsóra tekert fonaltömeg alakja, szorossága, keménysége jelképezte a fonó lánynak szeretőjével való szilárd kapcsolatát stb.). Az ifjúsági fonó lényegét a vetélkedés és a lányok-fiúk szövődő szerelmi kapcsolata alkotta. A szokásrendnek ebben a legfőbb szakaszában világosan megkülönböztethető két mozzanat: lányok egymás közt, és: lányok, legények együtt. Mindezeken belül olyan élményanyagok sorakoznak, melyek a néprajzi sajátosságoknak ifjúkori vetületét a maga mozgásában mutatják. — Hogyan tárul elénk az ifjúság dinamizmusa? A lányok otthon is fonogattak, korai napszakokban, de a délutáni és esti, csaknem éjszakába nyúló órák voltak a fonó órái. Az első szakasz — lányok egymás közt — a munka végzésének ós a várakozásnak a szakasza volt, a második kölcsönös párválasztás szándékának periódusa. A lányok egymás közti szakasza már a megjelenés kötelezettségével elkezdődött. Ennek jegyében kutathatjuk egymás ellenőrzésének, a megjelenés idejének, gyülekezésnek, elmaradók, későn jövők büntetésének (csörömpölés a lány ablaka alatt, talyigára ültetés, talyigán való beszállítás a fonóházba stb.) gesztusait. A kialakult ülésrend, a megjelenés díszes külsőségei, munka és leányszórakozás, főleg a legényvárás módjai a folklóri vizsgálat újabb nagy lehetőségeit tárják fel. A vonzó légkör megteremtésének külső eszköze nemcsak a szép öltözködés, de a fonóeszközök díszítése is (bojtozás, gyöngyözés, sallangozás, pántlikázás, csokrozás), a fonó életstílusában az ülésrend (kitüntető „tetsző hely", leső lányok helye, ajtónyitogató lány helye stb.) fontosságát külön hangsúlyozzuk. Legfeltűnőbb, leggazdagabb a munka közbeni leányszórakozások folklóranyaga. A munkaeszközökhöz és munkamenethez fűződő szokáselemekről már tettünk említést, ezekkel kapcsolatban kutathatók, vizsgálhatók a fonás mennyiségi, minőségi ellenőrzése (jól fonó lány: „híres lány", „farsangi fonalas lány", „vereofejes fonalú lány",