A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái

352 -- '"*''

i:- — LAJOS ARPAD ". r II AFQNÖ MINT NÉPSZOKÁS Az etnikai jegyekre való hivatkozással nem nehéz megállapítanunk, mennyire el tud határolódni a néprajz a szociológiától a fonónak mint termelési módnak komplex vizsgálatában. —* Ez az éles elkülönölés még fokozottabban tűnik ki a másik fő kategória, a fonó mint népszokás tanulmányozásában. Van itt is érintkezés, hiszen a szórakozás a munkahelyhez és a munkához volt kötve — és ez nemcsak néprajzi, de szociológiai jelenség is, mely a munka megkönnyítésének, megszépítésének vágyában gyökerezik, de a fonó mint népszokás dimenziójában a kultikus vonások, a morál, a költészet, a mágia, a játék, az egész népművészeti folklór anyag, sőt bizonyos díszítőművészeti • * jelenségek már nemcsak kapcsolódnak a munkához, de túl is nőnek rajta. A főélmény nem a munka, hanem egymás szórakoztatása, sőt, gyönyörködtetése volt. „Fonó nélkül meg se lettünk volna..." „Díszes ünnepség volt, amikor mentünk közösen fonnyi..." „Nekünk a fonó éppen olyan volt, mint mikor most moziba mennek, vagy leülnek a rádió mellé..." „Nekünk a fonó volt az állandó, téli mulatság, bizony, többet tudtunk játszani, mint a mai fiatalság.. ." — Valóban, a fonó munkaközösségek a nagyon szűkös, egészségre ártalmas körülmények közt, primitív munkaeszközök működtetése mellett egy bámulatosan gazdag, sokszínű, ősi vonásokban szinte napjainkig bővelkedő népi kultúrát tudtak teremteni, melyben a népművészet ereje nagyon gazdagon elevenedett meg. . Ellentmondás látszik a fonás terhe, a guzsaly, orsó, kender szidalma és a fonással együtt járó öröm közt. Ezt az ellentmondást a két fő kategória öszszefüggése oldja fel; fonni egyedül keserves, kialakult közösségben viszont örömteli, vagy legalábbis izgalmas élmény. Szendrey Zsigmond, aki a fonónak mint népszokásnak a rendszerezésé. . ben rakta le az alapokat, a fonót társas népszokásnak nevezi [19]. Bár a tanulmány címében a témát úgy jelöli meg: „Magyarországi népszokások a fonóban". A fonót nyilván tág fogalomnak érezte, ezért említ a szokáson belül szokásokat, sőt mi, több,,, a szokások közé — egyébként nagyon helyesen — besorolja a játékokat, népdalokat is. Találós meséket is. Végső sorban nem a cím a fontos, de félreértésre vezethet. A fonó mint népszokás tényezőit kategóriának tekintjük, melyben a fonó szokásrendje felépült. így csoportosíthatjuk: a munkahely minfszórakozóhely, •"• a megjelenés külsőségei, a közösségeket összetartó erkölcsi és babonás szokáselemek, '-': " * a fonó költészete, játékvilága, vendégeskedéseik^ ajándékvitelek, fonóvégző mulatságok. E kategóriákból azokat emeljük ki, amelyeknek legtöbb közük van a folklórhoz, de nem mondhatunk le a tárgyi vonatkozásokról sem. Szendrey Zsigmond mint prototípust ^az ifjúsági fonót részletezte. Álláspontjával teljesen egyetértenek, az utódok. A fonó szokásrendjét legbővebb részletességgel, gazdagsággal az "ifjúkor fejlesztette ki. Az ifjúsági fonó méreteiben, részleteiben, . színpompájában magasan kiemelkedett a középkorú és idős asszonyok fonói