A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái

A FONÓ FOLKLORISZTIKAI KUTATÁSÁNAK PROBLÉMÁI 343 közösségek megszervezésének vizsgálatára építi (segítő közösségek: kalákák, bérért való fonás, fonóházak, sorrajáró fonók), majd részletesen tagolja főleg az ifjúsági fonó mozzanatait a lányok, s ezután a kétnembeli fiatalság együttlétének keretében (ülésrend, leánydalok, leányjátékok, fonóházhoz való legénybűvölések, szerelmi jóslások, kötelezően előírt kenderanyag megfonásának mértéke — nem egészen helyes általánosítással —•, legények érkezése, suhancok befogadásának feltételei, orsóellesés — az orsó leesésének nem egészen helyes általánosító magyarázatával — lányok szórakoztatása legények részéről, közös játékok, dalok, találós mesék, mesemondás, felolvasások, párosító dalok és játékok kiemelése, fonólátogatások — csak a maskarázások említésével, legény bír ó-választás). A fonó befejezésének mozzanatát, fonóvégző mulatságokat helyesen hangsúlyozza. Az asszonyfonók megkülönböztetésében is érződik a szerző tudományos szándéka, csak az itt ismertetett játékok nem kizárólag az asszonyfonók játékai. Bár az ifjúság dinamizmusának jellemzésében (temetőjárás, a szerelmi élet alakulásában az egyes mozzanatok mélyebb elemzése) vannak hiányosságok, egyetértünk abban, hogy a fonó szerepét amannak házasságszerző erejében és jelentőségében domborítja ki. Szendrey Zsigmond a fonót illető sokoldalú fogalomalkotásokkal a rendszerező vizsgálat első lépéseit tette meg. Nem hat ugyan a közvetlen gyűjtésnek, az adatközlők megszólaltatásának élménykeltő erejével, az egyes tájak etnikai specifikumai, variációk, migrációs jelenségek nem sorakoznak még fel e rendszerező tanulmányban, de az önmagukban is sokat mondó résztémák kategorizálásával a komplex kutatás alapját vetette meg. Ez az alapvető tanulmány a magyar népszokások eddigi rendszerezésének egyik jól beilleszthető építőköve lett [13]. A regionális kutatás irányában, a témára vonatkozó helyszíni gyűjtések felhasználásával történt kísérlet [14], mely érzékelteti egy falu életén belül a fonóélet sokrétűségét, de a résztémákról még nem ad teljes képet, s az idillkeresés szándékával közeláll a romantikus szemlélethez. A fonót az etikai értékszemlélet oldaláról közelíti meg a paraszti erkölcsrend mélyretekintő, realisztikus kutatója, Luby Margit [15]. Megszólaltatja adatközlőjét, aki saját élményeinek feltárásával, parasztszemmel látja, láttatja, a parasztember nyelvén érzékelteti a fonó erkölcsi rendjét. Luby Margit ugyanakkor, amidőn a téma iránti szakmai alázattal átengedi a szót adatközlőjének, kitűnően irányítja annak vallomásait. Nagyszerű eredménye: egy falusi egyéniség rendkívül értékes folklóranyaga. Vallomásából nemcsak az együttszórakozás öröme árad, de érezhető a kétnembeli ifjúság társas életében jelentkező problémák komolysága is: a fonóházi fiatalok vélekedése egymásról, a párválasztás nehézségei, ezzel együttjáró harcok, ütközések az egyén önérzete és a közösség erkölcsi szokásrendje közt, melynek erejét el kell ismerni és el kell viselni. — Luby Margit résztémát választott. Nem rendszerez, de emberközelbe jut. Nem szélesíti ki kutatásait e tématerületen, de mélyrehatol a humánum keresésében. Ezek az említett, régebbi úttörő munkálatok közelebb vittek a komplex vizsgálatok kiterjesztéséhez és elmélyítéséhez. — A jelenkor tudományos szemlélete témakörünket illetőleg azzal az igénnyel lép fel, hogy a fonót a maga társadalmi valóságában széles körű és mélyreható vizsgálat tárgyává te-