A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

BODGÁL Ferenc: A néprajzi érdeklődés szélesedése Miskolcon és Borsodban 1844-től az első világháborúig

332 BODGÁL FERENC tanár Aristogiton álnéven szól cikkéhez hozzá, s ezeket újabb dalokkal egészíti ki. Mindketten említik az aradi vértanúkról szóló dalt, melynek szerzőjévé Lévay József költőt teszik. A dal elterjedt a nép között, s kéziratos gyűjteményekben is megtalálható. Ujabban Sándor István és Űjváry Zoltán foglalkozott vele, s az utóbbi véleménye szerint a dal eredete egy, szabadságharc után keletkezett ponyvára vezethető vissza, melyet azután Lévay is átvett, s ez a változat került a néphez [16]. Az 1896-os év a magyar néprajz szempontjából jelentős évforduló. Ekkor ünneplik Magyarország ezeréves fennállását, s ez alkalomból a Városligetben felépül egy néprajzi falu, melynek házait korabeli bútorokkal rendezték be. Borsod megyét egy mezőkövesdi ház képviseli, s itt tartják meg először a nyilvánosság előtt az első matyó lakodalmat. A részvevők, a fiatal pár, a községi bíró és a rokonság eredeti matyó viseletben tartja meg a lakodalmat, melyet többezer főnyi közönség néz végig. Ebben az évben jelenik meg „A borsodi matyó nép élete" címen Istvánffy első összefoglalása -az Ethnográphiában, melyet azután 1897-ben saját költségén könyvalakban is kiad. Istvánffy első munkája lesz elindítója a matyóság máig is tartó kutatásának [17]. Természetesen ezekben az években is igen sok, néprajzilag jól használható közlés jelenik meg a napilapokban. így pl. 1894—1900 között hat cikkben foglalkoznak a miskolci betlehemesekkel, amelyik szokásról kántálás formájában már 1857-ből van adatunk [17/a]. Természetesen ezek a cikkek nem a teljes szokásleírást tartalmazzák, nem megörökíteni, hanem betiltani akarják ezt, mondván, hogy a betlehemesek a járványok terjesztői. Igen sok néprajzi, népnyelvi adat jelenik meg ebben az időben a Magyar Nyelvben is. Az őszi, tavaszi sorozásokról mindig hírt ad a miskolci sajtó, s ilyenkor rendszerint egy-egy katonanótát is közreadnak: Nem jó katonának lennyi, Mert keveset adnak ennyi: Kicsiny az a bágyog csésze. Mentsen meg az isten tőle! (Borsodmegyei Lapok, 1901. március 8.) 1896-ban gyűjt elsőnek fonográffal Vikár Béla a Borsod megyei Csincsén, a század elején 1905—1906-ban pedig a mezőcsáti eredetű Szűcs Marcsa balladáját kutatja. 1897-ben igen sok borsodi népdalt gyűjt össze Mezőkövesden, Dédesen, valamint Putnokon és a Hegyalján Bartalus István [18]. Az anyagi kultúra kutatása és a néprajzi tárgygyűjtés csak későn, a múlt század végén kezdődik. Herman Ottó 1898-ban többször járt Borsodban, így ez év júniusában, amikor az 1900-ban megrendezendő kiállításhoz az ősfoglalkozások (halászat, vadászat, pásztorkodás) tárgyait gyűjti. Gyűjtései a Néprajzi Múzeumban ma is megtalálhatók. Ugyanezen év októberében a matyókat tanulmányozza, majd 1900-ban a borsodi barlanglakásokat kutatja [19]. A Borsod-Miskolczi Múzeum eléggé későn, 1899-ben alakult. Alapítói a