A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

BODGÁL Ferenc: A néprajzi érdeklődés szélesedése Miskolcon és Borsodban 1844-től az első világháborúig

A NÉPRAJZI ÉRDEKLŐDÉS MISKOLCON ÉS BORSODBAN » 333 város és a megye története iránt érdeklődő, a hagyományokat szerető lelkes emberek. A múzeum néprajzi gyűjteményének létrehozásában és tudományos színvonalra való emelésében igen nagy érdemeket szerzett Kóris Kálmán. Kóris Kálmán elsősorban a matyó falvak népéletét, főleg anyagi kultúrájukat, szociális viszonyaikat kutatja. Munkája szerves folytatása Istvánffy elsősorban a folklór területén végzett tevékenységének. Kóris Kálmán tárgyakat gyűjt, fényképez, leírókartonokat készít, kiállításokat rendez, tanulmányokat ír. Tanulmányait országos folyóiratok is közlik, s a múzeum évkönyveiben rendszeresen beszámol munkájáról. Munkáját, akárcsak Istvánffy, a tanítási szünetekben, saját költségén végezte. Kár, hogy közte és a múzeumigazgató Leszih Andor között személyes ellentétek támadnak, így a világháború előtt elszakad a múzeumtól, majd a néprajztól is [20]. A századfordulón kezdi meg néprajzi munkálkodását Komoróczy Miklós. Ö elsősorban a borsodi, gömöri barkókkal foglalkozik, kisebb közlései a Magyar Nyelvőrben, a Sajó-Vidékben, a Rozsnyói Híradóban és másutt jelennek meg. Kedveli, szereti a palócokat, Gömör megye monográfiájához ő írja a néprajzi részt, 1901-ben pedig „Némely palócz históriák. Apró történetek" címmel saját pénzén könyvet jelentet meg. 1903-ra ,,A barkó föld és népe" címen tervezett egy kötetet, de ez •— tudomásunk szerint — nem jelent meg. Közlései, kéziratban maradt munkái hitelesek, jól használhatók [21]. Leszih Andor, a múzeum hangyaszorgalmú igazgatója sok témakörben munkálkodott. A századeleji sajtóban a múzeum matyószobájáról, a néprajzi gyűjteményről, a matyó népművészetről számol be [22]. Néprajzi értékű közléseket, sőt cikkeket is jócskán találhatunk a századfordulótól az első világháborúig terjedő időben is. Katonadalok, tréfás sírfeliratok, kuruzslásra utaló adatok stb. töltik ki az újságok hírrovatát. Igen sok adatot találunk a különféle lakodalmakra, a lakodalmi lövöldözések eltiltására stb. A lakodalomról, mint a leggazdagabb népszokásról több kisebb-nagyobb cikk is megjelenik, Bátky Zsigmond a matyó lakodalmat írja le 1902-ben, Greskó Sándor: „Lakodalmi szokások a barkó vidéken" címmel ír cikket 1912-ben [23]. A matyósággal, Kóris Kálmánnal egyidőben, többen is foglalkoznak. Fludorovics Zsigmond „A matyókról" címmel ír a Néprajzi Értesítőben 1913-ban, hasonló címmel tart eőadást, illetve közli anyagát Takács Andor 1914-ben [24]. Bár munkájuk tartalmaz néhány új adatot is, meg sem közelítik tudományos értékben Istvánffy, vagy Kóris munkáit. A néprajzi cikkek, közlések mellett a múlt század közepétől a megyében és Miskolcon levő kis nyomdákban igen sok ponyva is megjelenik. A mezőkövesdi Balázs Ferenc nyomdában különösen sok vallásos és gyilkosságokkal foglalkozó ponyvát nyomtak. 1912-ben volt Regula Ede edelényi asztaloslegény hármas gyilkossága, története az egész országot bejárta [25]. Az első világháború kitörésével a lapok tárcái már nem közölnek néprajzi cikkeket, adatokat is alig találunk és Istvánffy Gyula, Kóris Kálmán munkássága is megszakad. A megyei néprajzi kutatásban lezárul egy termékeny, háromnegyed évszázadig tartó korszak, melyet igen sok cikk, tanulmány, s néhány alapvető néprajzi kötet is jellemez [26].