A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

BODGÁL Ferenc: A néprajzi érdeklődés szélesedése Miskolcon és Borsodban 1844-től az első világháborúig

A NÉPRAJZI ÉRDEKLŐDÉS MISKOLCON ÉS BORSODBAN szavakkal „éljen Vidróczky" s a közönségnél ezen önmagára tett felköszöntés élénk visszhangra talált. — Rövid zene után a nők karban az alantabb egész terjedelmében közölt; Szilvás, Apátfala és környékén általánosan ismert dalt énekelték, a melynek befejezte után Vidróczky a nők egynémelyikét ezüst 10 krosokkal — mint elteendő emlékkel — ajándékozta meg. Az ezután kezdődő táncznak csak a dél vetett véget. A jelenvoltak pálinkán kívül majdnem két hordó bort fogyasztottak el, s nem említve azt,. hogy a fizetést a nagyharangra bízták, a korcsmárosnak ezen felül minden üvegneműit összetörték. Az ebédre tett meghívás nem kevés gondot okozhatott Vidróczkynak, a vendégszeretetben versenyzett mindenki. Végre is Kasza János lett a győztes, az ő házát találta legérdemesebbnek a magas kitüntetésre, — a test azonban a további szolgálatot megtagadta. Alig hogy helyet foglalt a rablófőnök a terített asztalnál, társával együtt a széken ülve elszunnyadt, amit az élelmes morék azonnal észrevéve elillantak. Czigány nélkül a magyar köznépnél, mulatság nem is képzelhető. A czigányt követték a menyecskék, ezeket a férfiak, s így midőn Vidróczky mámorát kialudta csak Bak Miskát találta maga mellett, aki őt hűségesen őrizte védtelen perzeiben is volt pandúr társai által netalán tervezett meglepetés ellen. Hogy azonban Vidróczky a meglepetésektől nem nagyon félt, az ezen egy körülményből is kitűnik: a midőn t. i. üldözésére a pandúrok kiküldve lévén Apátfalván megjelentek — ő ahelyett, hogy a menekülést csak megkísérelte volna is, bent a községben a tehetősebb földművesek egyikénél meleg ágyban álmodozott a szilvási eldorádóról." Vidróczki hasonló tetteit, a róla szóló balladákat, dalokat a néphagyomány máig is megőrizte, igen kedvező színben, mint az urakkal szembenálló, a szegénységet segítő népi hőst [12]. A néprajzi érdeklődés nagyobb arányban az 1880-as években bontakozik ki. A helyi lapokban megjelenő néprajzi adatok mellett kisebb tanulmánynak beillő cikkek is megjelennek, elsősorban a helyi tanáremberek tollából. 1884-ben Kerékgyártó Elek a népdalokról értekezik, később értékes helytörténeti, néprajzi cikkeket közöl [13]. Gál Lajos tanító a Zemplén megyei Körtvélyes magyar és szlovák lakosainak népéletét, s a tiszavalki lakodalmat írja le 1890-ben, s a kisebb közlésekből is sokat említhetnénk [14]. 1886-ban publikálja első cikkét Istvánffy Gyula, akinek munkássága túlnő a megye határain. Az 1889-ben megalakuló Néprajzi Társaság tagja, scikke jelenik meg a Társaság szakfolyóiratának, az Ethnográphiának első évfolyamában, 1890-ben. A palócok, matyók egyik legalaposabb kutatója, akinek munkásságát születésének 100. évfordulója alkalmából, 1963-ban fedeztük fel újra [15]. A magyar és a borsodi néprajzkutatásban is jelentős időszakot jelentenek az 1894-, 1896- és 1898-as évek. 1894 Kossuth halálának esztendeje,. 1898 a szabadságharc félévszázados évfordulója. Mindkét alkalomból igen sok cikk, közlés jelenik meg a helyi sajtóban a Szabadságban és a Borsodmegyei Lapokban. Porcs János tanár, helytörténetíró a szabadságharc aktív részvevője volt, s közzéteszi a szabadságharc dalait. Egy másik miskolci