A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

BODGÁL Ferenc: A néprajzi érdeklődés szélesedése Miskolcon és Borsodban 1844-től az első világháborúig

. A néprajzi érdeklődés szélesedése Miskolcon és Borsodban 1844-től az első világháborúig A nép élete, a népköltészet iránti tudatos érdeklődés kezdete a XVIII. század végére tehető. A nyelvújítás nagy harcaiban, majd a XIX. század első harmadának politikai küzdelmeiben egyre nagyobb szerepet kap a népnyelv, népdal is. Nem véletlen, hogy ezek gyűjtésére ekkor jelennek meg az első felhívások. Különféle néprajzi adatokat a XVIII. század közepe táján írt miskolci Tudóskönyvben is találunk, s XVIII—

XIX. századi népdalokat őrzött meg számunkra egy múlt század végén előkerült kéziratos gyűjtemény is. Szeredy János, Miskolc város történetírója 1889-ben egy olyan, 250 lapos kézirat birtokába jutott, amely 215 verset, közötte sok népdalt tartalmazott. A kézirat 1728-tól 1840-ig íródott. Az anyagot a debreceni ref. főiskola diákjai gyűjtötték össze, közülük mintegy húsznak a nevét is isimerjük. Sajnos, a művet csak Szeredy rövid közléséből ismerjük, a kézirat azóta elkallódott, s így erről a jelentős gyűjteményről keveset tudunk [1]. Sok eredeti népdalt tartalmaz a Miskolci Melodiárium is, és az „egynéhány reptiben öszvehánt Nóták Miskolczon 823-ban 4-ben" címet viselő kéziratgyűjtemény ismeretlen írója az akkori népdalok legszebbjeiből örökített meg számunkra [2]. Hogy kik voltak az első XIX. századi gyűjtők, pontosan nem tudjuk. Úgy gondolom, a miskolci, borsodi literátusok, diákok, papok. A szépért, jóért, haladásért lelkesedő „Major utczai Tudós Társaság" tagjai azok, akik elsőnek jegyeznek le népdalokat, meséket, s küldenek belőle Erdélyi Jánosnak a készülő, s 1846—1848-ban megjelent Népdalok és mondák I—III. kötetéhez. Szűcs Sámuel, Szűcs Miklós, Vadnay Miksa és mások a Jelenkort, Figyelmezőt és egyéb folyóiratokat és hírlapokat olvasva, a szellemi mozgalmakban részt véve kapnak ösztönzést a népi kultúra anyagának lejegyzésére. Anélkül, hogy teljességében ismernénk'a tudatos néprajzi gyűjtés kezdedetének valamennyi okát, egy korai, 1844-ből származó, a borsodi népszokások gyűjtésére buzdító felhívással kell foglalkoznunk. Szeredy Borsodi népszokások c. közlésének bevezetőjében 1844-ben a következőket írja: „Nyelv, öltözet, dal, táncz, régi szokások' s mondák teszik a' nemzeti életet; azok emlékeztetik vissza a' népet eredetére 's elődeire, 's szerettetik mintegy magába. A' melly nép elhagyta nyelvét, megunta öltözetét, örömében s szomorúságában nemzeti dalai helyett idegeneket zengedeztet, kedvét idegen táncz által fejezi ki, szokásait idegenekkel' cseréli föl, regéit, 's mondáit elfeledi — azon népnek ütött végórája, ez nemzet sohasem lesz, 's ha felmarad is, nép vagy néptömeg lesz nemzetiség nélkül. Korcs, csira az illy 21*