A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei életéből – Hollósi Kornél

2Q2 VARGÁNÉ ZALÁN IRÉN A város nem volt szűkmarkú a zeneiskola fejlesztésével. A 25 éves jubileumra a ma is meglevő „zenepalotát" építtette meg. Jóllehet a miskolci zenei oktatás az akkor országosan híres és szép barokk épületet kinőtte, ma is nélkülözhetetlen helye a hangverseny-életnek és a zenetanításnak. Különösen nagy jelentőségű volt, hogy megépült benne 1635 síppal és 2 manuállal az ország akkor egyik igen jelentős orgonája. „Nemzedékek fognak nekik hálát rebegni, hogy megadták az alkalmat, hogy Felsőmagyarország eme legjelentősebb kultúrájú városa oly zeneintézetet mondhat magáénak, mely versenyképessé lett az ország fővárosának szakiskoláival" [l/a]. Azóta ezt is átépítették 3 manuálosra. A mindjobban kiépülő zenei intézményben zongorát, orgonát, hegedűt, gordonkát, magánéneket, zeneszerzést főtanszakokon, ezek mellett hangjegyírást, elméletet, általános zeneelméletet és solfeget, összhangzattant, modulációtant, formatant, egyetemes zenetörténetet, magyar zenetörténetet, költészettant, hangszerelést, partitúraolvasást, gyermekkart, női kart és zenekari gyakorlatot oktattak. Az orgona főtanszak bevezetése lehetővé tette a zenei élet nagy fejlődését, nagyszabású hangversenyek rendezését. A fá- és rézfúvó hangszerek tanfolyamainak bevezetésével az iskolai zenekar szimfonikus zenekarrá átalakítva a zeneirodalom nagyobb fajsúlyú műveinek előadására is képessé vált. Az Országos Zeneművészeti Főiskolát kivéve alig volt vidéki zeneiskola, amelyben a zeneművészet minden ágát olyan intenzíven művelték volna, mint Miskolcon. Mindez a fiatal Hollósy Kornél számára valóban kedvező feltételeket jelentett, s minden bizonnyal e kedvező körülménynek nagy része volt abban, hogy Hollósy nagyszabású orgonaművei létrejöhettek. S talán az sem véletlen, hogy éppen orgonaművei kerültek külföldön kiadásra és számos alkalommal előadásra. A miskolci zeneiskola nemcsak jó felszereléssel, hanem kitűnő nevű és készültségű hangszeres tanárokkal rendelkezett. Minden tanára főiskolát végzett. Művészi ambíciók fűtötték őket. Miskolc zenei életét gazdagították, de ismertek voltak az országban, sőt azon túl is. A zeneiskolában tanított például Haydú István, a kiváló gordonkaművész, aki a hazai városokon kívül Bécsben, Berlinben, Milánóban, Rómában hangversenyezett. Rákos Arnold hegedűművész a hazai városokon kívül Genfben, Laussanneban, Neuchatelban hangversenyezett. Sassy Nagy Kató énekművész miskolci tanársága előtt a Magyar Királyi Operaház koloratúr szopránja, Thurzó Nagy Lászlóné zongoraművésznő és még sok kitűnően képzett tanár. Hollósy Kornél a pedagógus, nagy ügyszeretettel illeszkedett be a megbecsült együttesbe és lelkesen tanított zeneszerzést, orgonát, zongorát, az elméleti tárgyakat, ezek mellett karéneket és zenekari gyakorlatot, később a zeneszerzést az orgona főtanszak és a karének tanfolyam vezető tanára. 1929-ben megjelent elméleti műve: A hangjegyírás és -olvasás elemei [2]. A 8—12 éves gyermekek számára kérdés-felelet formában ismertette meg az elmélet elemeit, a vonalrendszertől kezdve a 3-as 4-es hangzatokig, és a szűkített 7-ed hangzatokig. A tankönyv szükségességét mutatja, hogy 2. kiadására 1943-ban ismét sor kerül. Ezt az elméleti művet követte a Solfegió-sequen-