A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei életéből – Hollósi Kornél

HOLLÖSY KORNÉL 303 tiak [3], csak kéziratban, kiadásra vár: Modulációtan, Harmőnizálástan, Konstruktív zeneelmélet [4]. Kiváló elméleti felkészültsége a zenei ismeretterjesztés nagy erőssége volt. A Miskolci Szabadegyetemen tartott előadásai országos visszhangot is keltettek. A harmónia történetéről, zenetörténelmi keletkezéséről, fejlődéséről tartott előadássorozatát budapesti lapok is méltatják [5]. Kedvenc hangszeréről, az orgonáról számos előadást tartott orgonaillusztrációkkal. Például: Egyházi és világi orgonaművészet, Liszt Ferenc művészete, Bach orgonaművészete stb. Számos cikke jelent meg városi napilapokban és zenei szaklapban. Például Tonalitás, Bitonalitás, Atonalitás [6]. A miskolci hangverseny életéről írt beszámolói szellemesek, sohasem tűrték meg a zenei beszámolókról készült tudálékos ismertetéseket. „Ezek a hangversenyek nagyon tanulságosak. Aki eddig nem tudta, most megtanulhatta, hogy a recitativo olyan műforma, amelyikben egyik szólam felelget a másiknak. Volkmann is ilyen recitatívókat írt ebben hasonlít Beethovenhez. Továbbá meg lehetett tanulni, hogy az ókor a vonóshangszereket egyáltalán nem ismertette. Mozart oratóriumokat is írt. Hiába ilyen az élet, holtig tanul az ember" [7]. Eredményes pedagógiai munkásságáról tanítványainak százai vallanak. Köztük is kiemelkednek Deutsch Jenő (+), Engel György (--(-), Erdélyi Valéria, Fasang Árpád, aki jelenleg a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola (Budapest) igazgatója, Murányi Árpád zeneszerző és Vándor (Venetiáner) Sándor (+), a később híressé vált kórus vezetője [8], és Thurzó Nagy Gábor [9]. A Miskolci Filmharmóniai Társaság hangversenyén Beethoven István király nyitányát Vándor Sándor vezényelte. Az orgonaművész Hollósy számtalan hangversenyt adott Miskolcon és más városokban önállóan és kiváló művészek közreműködésével (Molnár Imre dr., a Magyar Női Vonós Négyes stb.) hangversenyein az orgonairodalom legnagyobbjainak művei és saját kompozíciói kerültek előadásra, a nagyszabású korálfantáziák, fúgák, koráivariációk, orgonasvitek és számtalan más alkotás. A Miskolci Filharmóniai Társaság karnagya volt. A zenekari élet megteremtését sok küzdelem, hosszabb, rövidebb megszakításokkal tarkított időszakok kísérték. A Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület, amely a későbbi években a Lóvay József Közművelődési Egyesület nevet vette fel, már 1904-ben kísérletezett zenekar megszervezésével. Nemcsak érdekes, de szükséges megemlíteni, hogy miközben Miskolcon a zenekultúráért fáradozó polgárok csak kísérleteztek — bár néha eredménnyel — egy zenekar létrehozásával, a szomszédos Diósgyőr-Vasgyárban már 1893-ban működött fúvós zenekar, 1900tól alapszabály szerint. Ez a zenekar segítette ki Miskolcot azokból a zenekari hullámvölgyekből, amelybe minduntalan belekerült. „Nálunk az iparosok közül bajos volna összeszedni ilyen művészambíciókkal élő dilettánsokat. Itt van a zeneiskola és a daláregylet. Azon kell lennünk, hogy ezeket fejlesszük, nem pedig újabb sikertelenségekkel biztató tervek után szaladgáljunk. A városi zenekar nem Miskolc városának elsőrendű érdeke, hanem a színigazgatónak" [10]. A Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület és a zeneiskola nem kis erőfeszítése eredményeként 1904 és 1905 között, 1907 és 1909, 1911 és 1913 között mégis működött zenekar, mint látható, időszakosan. Sőt, 1912-ben Szent-Gály Gyula vezényletével Beethoven szimfóniáiból négyet elő is adtak a vasgyári zenekar segítségével. A zenekar iránti igény nem csökkent,