A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

ZÁDOR Tibor: Az 1918-19-es forradalom eseményei Sárospatakon, és hatása a város társadalmára

AZ 1911,8—19-ES FORRADALOM SÁROSPATAKON 291 elől, akár a proletáruralom megtorló intézkedései elől elmenekültek, vagy az ellenséghez szöktek, vagy az ellenséges csapatokkal együtt távoztak el. Hódossy Bélát a cseh katonai parancsnoknak küldött jelentéséért a kassai forradalmi törvényszék 15 évi fegyházra ítélte. A Tanácsköztársaság leverése után visszatért a sárospataki tanítóképzőbe, s 1923-ig igazgatóskodott. Az országos politikában központi szerepet kapott a Vörös Hadsereg lét­számának növelése, megerősítése. Zemplén vármegye kormányzótanácsi biztosa, Gara József június 27-én népgyűlésen jelent meg Sárospatakon. Hatásos be­szédet mondott a Vörös Hadsereg sikereiről, a proletárdiktatúra vívmányai­ról. Kifejezte reményét, hogy Sárospatak munkássága felismeri szocialista kö­telességét a haza védelmében. Csuta Károly, a sátoraljaújhelyi munkástanács elnöke is felszólalt. A nagybirtok — mondotta — és a nagytőke hadat üzent nekünk és a magyar proletariátus felkelt, hogy megvédje szabadságát azok ellen az urak ellen, akik elmentek idegen országba és ezeknek fegyveres ha­talmát hívták be a mi letiprásunkra. Azt kérdezik sokan: hát megint a mun­kás menjen a háborúba? „Mit gondoltok, testvéreim — tette fel a szónok a kérdést —, hát a kapitalisták fogják megvédeni Magyarországot? A nagy­papok, a nagyzsidók? Igenis nekünk, a dolgozó millióknak kell megvédenünk a mi társadalmi rendünket" [62]. Éppen a gyűlés délutánján érkezett haza Déri Gyula, aki a vasúti állo­másról egyenesen a népgyűlésre ment el, ahol felszólalt. „Utolsó találkozásunk óta sokat szenvedtem — mondotta —, mert nem lehettem itt, amikor bajban voltatok" [63]. Déri az előző napokban részt vett a Tanácsok Országos Gyűlé­sén, s beszámolt a hallgatóságnak a tanácskozás céljáról és jelentőségéről. Déri a Tanácsok Országos Gyűlésén 1919. június 22-én az alkotmányter­vezet vitájában felszólalt: „Azt mondja a 11. §, hogy a Tanácsköztársaság tel­jesen elválasztja az egyházat az államtól, az iskolát az egyháztól. Ez nagyon szépen hangzik papíroson, azonban ennek így semmiféle reális alapja nincs. A közoktatásügyi népbiztosság módot ad arra, hogy minden felekezetnek lel­késze vagy szerzetese néhány hetes vagy hónapos tanfolyam hallgatása és vizsgálat után tanítóvá legyen. Hát én azt kérdezem t. elvtársaim, van-e vala­kinek akkora fantáziája, hogy elképzelje azt, hogy a szocializmusnak per ex­cellence ellenségei, a szocializmusnak legveszettebb üldözői, a király és a trón tiszteletének szellemétől áthatott fekete lovagok tudnak-e a proletariátus ta­nítói lenni. Hiába fektetjük le az alkotmányban, hogy elválasztjuk az egyhá­zat az iskolától, mikor módot adunk arra, hogy bemehessenek a mi erős vá­rainkba, katedráinkra. Nem választottuk el tehát az egyházat az iskolától, ha­nem igenis rászabadítottuk az egyház embereit az iskolára a katedrára" [63/a]. A márciusi szocialista forradalomnak szükségességét semmi sem teszi vilá­gosabbá, mint az a tény, hogy a munkástanácsok számos helyen a proletár­forradalmat megelőzve vették át a teljes hatalmat. Az itteni munkástanács nem is tudott még a diktatúra kikiáltásáról, amikor feloszlatta a Nemzeti Ta­nácsot és kezébe vette a teljes hatalmat. Amidőn a munkástanácsok átvették a hatalmat, akkor hirtelenében nem lehetett a kormányzást átadni a prole­tariátusnak, hanem ideiglenesen a 12 tagú Forradalmi Kormányzótanács gya­korolta a tényleges hatalmat. Ez nem tarthatott sokáig, ezért június 14-re összehívták a Tanácsok Országos Gyűlését, hogy a proletariátusnak alkalma 19*

Next

/
Thumbnails
Contents