A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

ZÁDOR Tibor: Az 1918-19-es forradalom eseményei Sárospatakon, és hatása a város társadalmára

AZ 1918—19-ES FORRADALOM SÁROSPATAKON 272 Rédei Jenő tanítóképző intézeti tanár beszámolt a kormánybiztossal folytatott tanácskozások eredményéről, amit a népgyűlés megnyugvással fogadott... Utána Szabó János kemény szavakkal utasította vissza a munkanélküli elvtársak nevében azt a gyalázatos rágalmat, hogy munka van, csak nem akarnak dolgozni. Leleplezte, hogy ennek az ellenkezője igaz, a földesurak földjeiket azért hagyják parlagon, mert nem akarják megfizetni a megállapított tisztességes napszámot. Igen hatásos volt Róth hozzászólása, aki arra az ellentétre mutatott rá, ami a „hazátlan bitangoknak" elkeresztelt szocialisták és a „nemzet fenntartó elemének" kikiáltott grófok és egyéb, ún. „kitűnő családok" magatartása között van. Amíg a magyar szociáldemokraták a Bernben összeült nemzetközi szociáldemokrata kongresszuson az ország területére betört hódítók kiűzését követelik, addig a Zichy és Batthyány grófok és a püspökök gyáván hűséget esküsznek az elnyomó ellenségnek. Rédei Jenő hangoztatta, hogy egyedül a Szociáldemokrata Párt követeli a teljes vallásszabadságot, és csak az ellen küzd, hogy ne lehessen a lelkiismeretlen, de élelmes kufároknak a vallásból üzletet csinálniok. Ugyancsak a NÉPAKARAT első számában „Klerikális aknamunka" címen öthasábos cikk foglalkozik az iskolai hitoktatás megszüntetésével. A lap megállapítja, hogy a helyi klerikálisok első kísérlete kudarccal végződött. „Aki felekezeti kérdéseket dob a közvéleménybe, aki a Szociáldemokrata Párt ellen harcol: az ellenforradalmár és azzal kíméletlenül fogunk elbánni" [31]. A Nemzeti Tanács intéző bizottsága is foglalkozott az ellenforradalmi hírekkel és arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy ellenforradalom alatt a köztársasági államforma helyett a monarchikus államformára való törekvést kell érteni. Ilyen pedig Sárospatakon nincs. A SÁROSPATAK című hetilapban „Ellenforradalom Sárospatakon" cím alatt a NÉPAKARAT-ban megjelent cikkre reflexiók jelentek meg, — név nélkül. A SÁROSPATAK című lap főszerkesztője, dr. Szabó Sándor háromhasábos cikket írt a Szociáldemokrata Pártból való kizárásáról, és azt igyekezett bizonygatni, hogy évtizedek óta minden cselekedetét megilleti a szocialista jelző. A NEVELÖK SZAKSZERVEZETÉNEK MEGALAKULÁSA A Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének működése nem volt eredménytelen. A sikeres felvilágosító munka következtében a párt égisze alatt egyre-másra alakultak meg a szakszervezetek: így a földmunkások és kisgazdák helyi csoportja, az építőmunkások szakszervezete, a malommunkások szakszervezete, a téglagyári munkások szakszervezete, a cipészek, a kereskedelmi alkalmazottak, az ifjúmunkások szakszervezete és a nőmunkások csoportja. Alakulóban volt a borbélyok, a vas- és fémmunkások, a szabók és a magántisztviselők szakszervezete. Ilyen körülmények közt került sor a tanárok, tanítók és óvónők szakszervezetének megalakulására 1919. február 16-án a tanítóképző intézet tanácstermében. A megjelent „oktatómunkások" száma jóval meghaladta az előzetes számítást, örvendetes volt, hogy a szellemi munkásságnak éppen az a rétege állott a Szociáldemokrata Párt zászlaja alá, amely a néppel való érintkezés