A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)
ZÁDOR Tibor: Az 1918-19-es forradalom eseményei Sárospatakon, és hatása a város társadalmára
272 ZÁDOR TIBOR kapcsán a legkorábban érezte meg a nép igazát. Még nem is olyan régen a szellemi munkásság zárkózottságára támaszkodva jegyezte meg Hódossy Béla a SÁROSPATAKI HÍRLAP-ban: „Nem feltűnő jelenség-e, hogy a szociális és demokrata eszméktől az alapjában ízig-vérig művelt osztály, a szellemi munkások osztálya, távol tartja magát a Szociáldemokrata Párttól?" Erre a megállapításra cáfoltak rá a nagy számban megjelenő pedagógusok. Az alakuló gyűlés elnökévé Ellend Józsefet, alelnökké Déri Gyulát, jegyzővé Karádi Györgyöt, pénztárossá Szathmáry Ferencet választotta meg. A gyűlés két határozatot hozott, kimondották, hogy a szociális eszmékben való elmélyülés céljából szombaton délutánonként vitamatinékat rendeznek. Ezek a viták érdekesek lesznek azok számára is, akik a szociális igazságok megismerésére más módot nem találnak. A második határozat szerint a vezetőség magára vállalta, hogy egy felirat útján szervezkedésre hívja fel Zemplén vármegye valamennyi pedagógusát. Érdekes, hogy a pedagógusok szervezkedése nem Sátoraljaújhelyről, a megye székhelyéről, hanem Sárospatakról, a járási székhelyről indult meg. A NÉPAKARAT válaszolt Szén József tisztelendő úrnak a SÁROSPATAKI HÍRLAP-ban feltett kérdésére. A cikk írója megállapítja, naiv ájtatoskodás elválasztani egymástól a földi és az égi törekvéseket. Nem kell szocialistának lenni annak meglátásához, amit az egyszerű ember is észrevesz, hogy az erkölcsi kultúra és hitélet milyen szoros összefüggésben van az anyagi kultúrával. A történelem tanúsága szerint sohasem volt olyan gazdasági törekvés, amely az erkölcsiek átértékelését meg ne követelte volna. Említsen a tisztelendő úr olyan vallásalapítót, akinek normális forradalmisága nem jelentett egyszersmind gazdasági változást is. „Krisztusnak is azért kellett szenvednie, mert az ő égi tanítása halálos ítélet volt a zsidó paparisztokraták egyedáruságára, továbbá a római patríciusok gazdasági, tehát politikai kiváltságaira" [32]. Ennek az időszaknak volt egy társadalmi epizódja, aminek nagy jelentőséget tulajdonítottak. Február a farsangi bálok ideje. Hagyomány volt, hogy a földművesek is megrendezték a maguk bálját. A korábbi duhaj- és pálinkásidők elmaradhatatlan jelensége volt, hogy a sűrűvérű emberek kezében előbbutóbb kinyílt a bicska és a tánchely csatatérré változott. Nem múlt el földművesbál tömegverekedés nélkül. A február 16-i mulatság kivétel, mert kezdetén megjelent Déri Gyula és rövid beszéddel nyitotta meg a bált, arra kérte a bálozókat, hogy a jó hangulatot őrizzék meg, de vigyázzanak arra, hogy civakodás, egyenetlenség fel ne dúlja, testvéri vér ne mocskolja be ezt a mulatságot. És a földművesek méltók maradtak szocialista mivoltukhoz, a bál minden rendbontás nélkül zajlott le. A Szociáldemokrata Párt felvilágosító munkája tovább haladt. Február 23-ra a tanítóképző intézetben tartandó gyűlésre hívták meg a járás területén levő uradalmak cselédeit, de legalább képviseletüket, amelynek tárgya: „Az uradalmi cselédség anyagi helyzete és a bérviszonyok rendezése" volt. A Szociáldemokrata Párt a nők állampolgári felvilágosításáról is gondoskodott. Singer Vera, a központ küldötte tájékoztatta Sárospaták és környéke női választóit a nők politikai jogairól. Az előadónő rámutatott, hogy a nők létérdekével milyen szorosan összevág a politika, hogy milyen parancsoló szükség politizálniuk, a néptörvényben engedélyezett jogaikat igénybe venni és a
