A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

ZÁDOR Tibor: Az 1918-19-es forradalom eseményei Sárospatakon, és hatása a város társadalmára

AZ 1918—19-ES FORRADALOM SÁROSPATAKON 269 teljesítette, a sztrájk sikerrel járt. Azonban a SÁROSPATAKI HÍRLAP cikkírója gúnyos elmefuttatással fejezi be híradását. „Mint halljuk" alapján szerzi értesüléseit, melyek szerint a követelés kielégítése úgy megterhelte a gyár pénztárát, hogy a vezetőség 31 munkást el akar bocsátani, s csak a törkölypálinka előállításával óhajt foglalkozni. A cikkíró sajnálná, ha a 31 munkás elesne a munkaalkalomtól, de megérti a gyár és vele együtt a szőlőtulajdonosok és más munkaadók nehéz helyzetét is. Legjobban azonban a fogyasztók helyzetét, mert hiszen minden béremelés drágítja a fogyasztási cikkek árát. „A Déri szavaival élve ,Vakard meg' a napszámot indokolatlanul emelő főszocialistákat, előtűnik belőlük az indirekt árdrágító" [27]. Mindkét lapban sokszor szóvá teszik a magas napszámbéreket, aminek kifizetése nehezére esik az olcsó bérekhez szokott munkáltatóknak. A munkástanács az élelmezés megjavítása céljából a felhalmozott, titkolt gabonakészletekre irányuló feljelentésekkel foglalkozott. A több helyről beérkezett munkássérelmekre és panaszokra vonatkozólag úgy határozott, hogy minden panasz előzetes kivizsgálására és az adatok beszerzésére egy háromtagú bizottságot küld ki. A munkástanács elhatározta, hogy segédkezet nyújt azok számára, akik hajléktalanság, vagy más ok miatt lakásra tartanak igényt. Rendezte az ideiglenes munkások napi bérét, óránként 2 korona 50 fillért állapított meg. A SZOCIALISTA SAJTÓ ORGÁNUMA SÁROSPATAKON Az eddigi két helyi lapon, a SÁROSPATAK és a SÁROSPATAKI HÍRLAP-on kívül 1919. február 9-én megjelent a helyi szociáldemokrata pártszervezet kiadásában a NÉPAKARAT című lap. Nagy szükség volt ennek a lapnak a megjelentetésére, mert a másik két lap sohasem szocialista szempontból tárgyalta az eseményeket, azok szerkesztői burzsoá érdekeket képviseltek. Ettől az időtől kezdve a NÉPAKARAT bátor hangvételű cikkekben leplezi le a viszszásságokat és azokat a cselekedeteket, amelyek a köztársaság érdekei ellen irányulnak. A vezércikk „Mit akarunk!" címen kifejti, hogy Marx Károly és követőinek tanítása, valamint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt kétévtizedes agitáció ja útján a köztudatba már bevésődött pártprogramot akarják Sárospatakon megvalósítani. Tiszta szándékú vezetői akarnak lenni a bennük bízóknak, kíméletlen követelői lesznek a rendszernek és letörlői a múlt rezsim még ki nem operált fekélyeinek. „A lelkiismeretlenektől rabszolga pórázon tartott* dolgozó szegény emberek és a szürke robotban görnyedő munkások zengő szavú apostola és perzselő harcosa akarunk lenni" [28]. Mindjárt az első szám megjelenése nagy hatást váltott ki a helyi társadalomban. A helyi szociáldemokrata pártszervezet kötelességének tartotta, hogy a közrend megóvása érdekében Búza Béla kormánybiztosnak hivatalosan tudomására hozza, hogy az új rendszerrel elégedetlen helybeli tőkések, szövetkezve a felekezetek vezetőivel, a vallásoktatás reformja ellen való tiltakozás ürügye alatt, ellenforradalmi szervezkedésre készülnek. Erről a bejelentésről tudomást szerzett mind a két helyi lap szerkesztősége, és erősen tiltakoztak az akciónak ellenforradalmi jelzővel történt megbélyegzése miatt.