A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

ZÁDOR Tibor: Az 1918-19-es forradalom eseményei Sárospatakon, és hatása a város társadalmára

270 ZÁDOR TIBOR A kormánybiztos február 7-én személyesen jött át Sátoraljaújhelyből, hogy a helyzetről közvetlenül informálódjék, és ezek szerint tegye meg intézkedéseit. A főszolgabírói hivatalba meghívta a Szociáldemokrata Párt vezetőségét, a megyei tanács elnökét, a polgárőrség parancsnokait és a város közéletében szerepet vivő személyeket, csupán az érdekelt felekezetek vezetőit nem. A Szociáldemokrata Párt vezetője követelte, hogy a városban létező többféle őrség helyett csak két őrséget hagyjanak meg, elsősorban a járásőrséget, amelynek parancsnokául a katonatanács által megválasztott Szabó János tartalékos hadnagy ismertessék el. Másodsorban hagyják meg a polgárőrséget, de ebben a párt tagjainak is számuknak megfelelő arányban juttassanak szerepet. Az őrség tagjai közt kiosztott fegyvereket elsősorban a Szociáldemokrata Párt tagjai kapják a kezükbe. Hosszas vita után úgy határoztak, hogy a polgárőrség, amely ezentúl a „nemzetőrség" elnevezést kapja, felerészben polgári és felerészben szociáldemokrata parancsnokság vezetése alá helyeztessék. A fegyverek felét a pártvezetőség által kijelölt személyeknek adják. Minden egyéb őrséget megszüntetnek és tőlük a fegyvereket beszedik. A tárgyalás második kérdése a vasárnapra tervezett ellenforadalmi demonstráció volt. Az egybegyűlt urak közül a demonstráció összehívásával kapcsolatban senki sem akarta a kezdeményezést vállalni, mire a Szociáldemokrata Párt megbízottai kijelentették, hogy ilyen körülmények között a mozgalmat nem is tekintheti leszereltnek, mert hiszen a tulajdonképpeni szítói nem jelentek meg és nem nyilatkoztak. A párt megbízottai arra is rámutattak, hogy a Szociáldemokrata Párt ellen jól szervezett hazugságokkal, rágalmakkal dolgozó, alattomos uszítás folyik, és ezzel szemben nélkülözik a hatóság erélyes fellépését, „sőt éppen maguk a hivatalok vezetői közt akadnak egyesek, akik elvtársainkkal szemben még mindig a legázolt régi rendszerben megszokott sértő modorban beszélnek és ezzel elárulják, hogy nem rokonszenveznek az új rezsimmel" [29]. A párt megbízottai bejelentették, hogy az egyik hivatalban az országos propagandabizottság agitációs iratait és plakátjait elsüllyesztették, pedig ezek a közrend megóvásának célját szolgálták. A szociáldemokratáknak ilyen vezetőség iránt bizalmuk nem lehet. A párt képviselői kijelentették a kormánybiztosnak, hogy a közrendet védik, amidőn a Keresztényszocialista Néppárt szervezkedését csírájában elfojtani törekszenek és amikor erre minden eszközt megengedettnek tartanak. A kormánybiztos ebben a kérdésben is helyeselte a Szociáldemokrata Párt felfogását és hangsúlyozta, hogy „mindenkinek számolnia kell azzal a ténynyel, hogy az ország rendje és közbiztonsága a szervezett munkásság erején nyugszik" [30]. A kormánybiztos arra kérte a város vezetőit, hogy keressék a Szociáldemokrata Párttal az együttműködést. Utasította Jeney István főszolgabírót, hogy teljes eréllyel tiltson be minden olyan mozgalmat, amely alkalmas a tömegek nyugalmának megzavarására, valamint a Szociáldemokrata Párt felvilágosító és az új rendszer megszilárdítását elősegítő munkájának akadályozására. Amíg a tanácskozás a kormánybiztossal folyt, a főiskolai tápintézetben összegyűlt a Szociáldemokrata Párt tagjain kívül a polgárság színe-java is.