A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KILIÁN István: Kiss Dániel önéletrajzi naplója (1784-1838)

KIS DÁNIEL, ÖNÉLETRAJZI NAPLÓJA Péczeli, Berzsenyi, itt indul el Csokonai, de itt bontogatja szárnyait később maga Petőfi is. Petőfi vándorútján magyar társaságokat látogat, s ott hinti el felfogását az irodalomról, annak tartalmi és formai követelményeiről, politikai nézeteiről. Ezekben a társaságokban nevelkedik az eljövendő, magyar politikai élet néhány reprezentánsa is, hogy csak a legismertebbet említsük, Szemere Bertalan, aki Sárospatakon tanulta meg az irodalmat és hazáját szeretni [29]. Csokonai mindössze csak egy esztendőt töltött Sárospatakon. Nevéhez fűződik azonban az a feltételezés, hogy ő alapította volna Sárospatakon a jól működő magyar társaságot [30]. A gondolatot először Trencsényi-Waldapfel Imre [31] vetette fel. Ha igaz Trencsényi—Waldapfel Imre feltételezése, akkor Sárospatakon 1796-ban már létezett a magyar társaság, hiszen Csokonai csak ebben az esztendőben járt a pataki oskolába. A magyar társaság hatása Sárospatak diákjaira csak annyi lehetett, hogy ébren tartotta bennük az irodalmi érdeklődést, felhívta a figyelmüket az irodalom passzív vagy aktív művelésére. Két műfajban próbálkozhattak az egykori pataki diákok, a lírában és az epikában. Melodiáriumaik őrzik alkalmi vagy spontán született verseiket, naplóikban pedig lejegyezgették élményeiket. A miskolci Herman Ottó Múzeum két egykori pataki diák kéziratos naplóját őrzi. Az egyik a most ismertetendő napló, a másik pedig idősebb Szűcs Sámuelé [32]. A társaságok írásra ösztönző tevékenységéről Bodolay Géza az alábbiakat állapítja meg: „Amikor a társaságokról, mint írásra ösztönző, tollforgatást gyakoroltató műhelyekről beszélünk, elsősorban nem is arra kell gondolnunk, hogy nagy költők és írók kerültek ki belőlük, hanem arra, hogy abban a korban, amikor az iskola még egyáltalán nem tanította a magyar nyelvű fogalmazást, a társaságok módot nyújtottak erre, kedvet ébresztettek az irogatásra, és széles értelmiségi réteget neveltek, amely nem ijedt meg a gondolattól, hogy tollat fogva a kezébe hírlapi tárcáktól kezdve nagyobb lélegzetű tudományos munkáig, életrajzi visszaemlékezésektől [33] iskolatörténetekig sok mindennel hozzájáruljon egyre jobban szaporodó magyar nyelvű sajtótermékeinkhez" [34]. A korabeli iskolai hagyomány termékei közül Stoll [35] adja ezeknek a gyűjteményeknek a bibliográfiáját, jelezve ezzel azt is egyben, hogy valamenynyi gyűjtemény, kolligátum még a XVIII. század végéről valók is irodalomtörténetírásunk számára jelentősek lehetnek. Kis Dániel mint már megjegyeztem fentebb, naplóját valószínűleg csak Patakról való elkerülése után írja rendszeresen, így naplója — bár azt nem osztja két szakaszra — két szakaszra osztható. Az első részben visszaemlékezik, a második részben pedig napról napra jegyzi feladatait. Kérdésünk az, hogy Patakon nyerhette-e azt az inspirációt, hogy életét papírra vesse. A már idézett iskolatársa, idősebb Szűcs Sámuel bizonyosan Patakon kezdte meg önéletrajzi írását. Szűcs is két részre osztja naplóját. Az első rész végén írja az alábbiakat: „1805 októberében: Most már utol érvén írásommal az Időt, által megyek a Második Szakasz második részére; t. i. azokra a történetekre, a méllyekben forgottam 1805-dik esztendőtől fogva, á méllyben 6-a Octobris már a' Diáriumot eddig írtam, szinte életem végéig" [36]. Idősebb Szűcs Sámuel még Patakon diákoskodott, amikor diáriumával utolérte az időt. Ha Szűcs Sámuel pataki napjai alatt kezdte meg diáriumának írását, akkor elképzelhető az is, hogy Kis Dániel ugyancsak Sárospatakon határozta el, hogy naplót vezet, erre azonban pataki