A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KILIÁN István: Kiss Dániel önéletrajzi naplója (1784-1838)

234 KILIÁN ISTVÁN élete során sok gondot nem vetett, annál is inkább, mert igen víg diák volt, rektorsága hosszúra nyúló napjain azonban korábbi szándékát kezdi valóra váltani. Bebizonyítani nem tudjuk Kis Dániel diáriumírásának jelzett indítékait, feltételezzük azonban, hogy az ötletet Patakon nyerte. Indította erre őt a pataki énekkarban bevált hagyomány, az ének- és versszövegek gyűjtése és a sárospataki iskolában létező Magyar Társaság. Minden naplónak, memoárnak az értékét elsősorban anyaga határozza meg. Az anyag viszont függvénye a kornak, amelyben a napló született. A bejegyzések rendkívül sokfélék lehetnek. Nyilvánvaló, hogy minden emlékiratban elsősorban a személyes, szubjektív téma dominál. A kor azonban, hat a naplóíróra. Értékesebb a napló történeti szempontból, ha írója reagál korának társadalmi, politikai eseményeire, azokhoz véleményt fűz. Kis Dánielt sorsa meszsze vetette a társadalmi, politikai élettől. Dobsina, Sárospatak, Görgő, Petri és Jósvafő köré fonódnak évei. Pesten egyetlenegyszer jár [37], s akkor is csak átutazik a nagyvároson. Miskolcon többször megfordul ugyan, itt azonban még annyira sem lehetett érezni a reformkor közeledtét, mint Sárospatakon. A korabeli közlekedési viszonyok figyelembe vétele mellett még inkább érthetővé válik, hogy távol állt a közélettől, korának legjelesebb politikai eseményeiről is csak napok vagy hetek múltával esetleg újságból értesül [38]. Lehetséges, hogy a társadalmi, politikai élet egyébként sem érdekelte volna. Mindössze egy alkalommal vett részt Tornán tisztújításon 1812-ben, ekkor is csalódott: ,,18-dik Aug. bementünk Tornára a Restaurátióra, a hol is először a számtalan sok Urak a templomba mentek, itten Mise tartatott, vagy mi, én nem tudom, Innen mindnyájan a Vármegye házába mentek, elkezdődvén a Restaurátió az újj Tisz-Uraknak választásakor, olly rettenetes lárma, kiabálás volt, rnellynél otsmányabb parádét ez előtt még sohasem láttam. E mellett a Cánditátus Urakat annyira rántzigálták, ide s tova rémítő kiáltások között emelgették némelly része egyikét, mások ismét meg mást, hogy némellyiket majd öszve is tépték." (20 B—21 A.) Nem valószínű, hogy ez az élmény ábrándította volna ki a közéletben való aktív részvételből Kis Dánielt. Feltűnő azonban, hogy az esemény egészen fiatal korában, néhány hónapos görgői rektorsága idején történt. A politikai, társadalmi, gazdasági élet eseményein kívül a napló természetesen más, nem szubjektív anyagot is tartalmaz. Kis Dániel szorgalmasan jegyzi — attól kezdve, hogy rendszeresen írja naplóját — valamennyi útját. Naplójába írja azoknak a neveit, akik őt vagy családját meglátogatták. Megemlékezik azokról is, akikkel együtt vizsgázott, vagy akiket rektorsága idején vizsgáztatott, így naplója Görgőnek, Petrinek és Jósvafőnek anyakönyvét is helyettesitheti. Nem különös, hogy nem sajnálja idejét az időjárás naplóba jegyzésére, s minden esztendő végén bejegyzi, hogy az időjáráshoz képest milyen volt a termés. Sort kerít saját és családja egészségi állapotának leírására, utazásaira. Mint fentebb már említettem, a napló két szakaszra oszlik az első részben visszaemlékezik, a második részben már naponként vezeti. Az előbbi inkább íráskészségére vet jó fényt, az utóbbi aprólékosságára utal. S minthogy jó stílusát csak inkább diákélményei visszaemlékező leírásában érezzük, úgy véljük, hogy az első rész értéke nagyobb, a második rész csak a nagyon szűken