A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KILIÁN István: Kiss Dániel önéletrajzi naplója (1784-1838)

. KIS DÁNIEL ÖNÉLETRAJZI NAPLÓJA 231 merő azon gyászos szín volt minden pillanatban, mert az én igen kedves gon­dos, magát ártatlanul kedvéltető, tsendes alkalmatos feleségem egy pillanatig sem ment le az én bús szívemről, szép és gyönyörűséggel tellyes volt mondom az egész, látható természet, de engem semminemű, dolog meg nem örvendez­tethetett, mert eltűnt tőllem, a kiben én fő gyönyörűségemet találtam e vi­lágon, sokan vigasztaltak, de én a ki különben az Isten bölts rendelésén meg­nyugodtam, tsak azt feleltem, hogy könnyű annak mást vigasztalni, akinek baja nints" (51 B—52 A). Az özvegy embert nagyon sokan meg akarták házasítani. Egy papné lá­nyát ajánlották neki. Bár a lányról szóló jó véleményt naplójában idézi, ké­sőbb meggyőződik a vélemény helytelenségéről, mert „nem Belső emberhez való az ollyan leány, a ki hol éjfélig, hol hajnalig fülel a sírós szűr alatt... '" (52 B). Májusban tovább ajánlgatják neki a házasulandó leányokat. Május 29-én végül is eljegyzi Deli Máriát. Július 17-én, felesége után néhány hónap­pal meghalt Kis Dániel édesanyja is. Rövid, második mátkasága idején meg­halt feleségét naplójában többször megemlíti, majd a kettős gyász után július 25-én feleségül veszi Deli Máriát. 1821. augusztus 9-én született első gyerme­kük, Mária, a második, Bálint pedig 1828. január 17-én. 1834-ben március 8-án a gicei[21] egyház hívja meg tanítónak, ezt azonban már el nem fo­gadja. Gyermekeihez nagyon ragaszkodik. Bálint fia 9 esztendős, amikor be­íratja a miskolci református iskolába. 1837. augusztus 24-én [22]. Élete végén feljebbvalói, a jósvafői [23] szülők gyakran, szerinte oktalanul megvádolják, s emiatt újból megpróbálkozik 1837 októberében azzal, hogy más helyütt vál­laljon állást. Biztatást azonban nem kap. 1837 karácsonyán még bejegyzi gondolatait naplójába. 1838. február 8-án utóda a következőket írja a napló utolsó oldalára: „Meghalálozott 1838-dik Évben, ezen mindenektől kedvelt Oskola Tanító, kevés napokig lévén beteg több Rector Collegaitól el temette­tett, nagy zokogások, és szánakozásokkal el telve tétetett a' nyugodalom he­lyére, meg betegedett Dániel Napján és akkor ágyba esett, meg hólt 8-ik Febr, el temettetett 10-ik Febr szerdán, béke hanvainak. Ezen véletlen eset után az Oskola árván maradott, valamint kedvese is. Három hetek el telese után a' Jósvafői követek engem Makiári István hittak idő töltőjüknek, én el is jöttem mint próbálatlan a gyakorlás kedviért leginkább, el is jöttek értem Giczére 1-ső Febr. és másodikba szerencsésen el is érkeztem, a' hol már igen vártak szük'sák (!) lévén az O. Tanítóra" (100 A). Kis Dániel halálát valószínűleg sérve és májfunkció zavarai [24] okozták. Kitől kapta Kis Dániel az ötletet, hogy életét papírra vesse, napjait fo­lyamatosan vezesse? A kérdésre határozott választ nem adhatunk. Annyi azonban bizonyos, hogy a pataki diákok iskolai feladataikon túl nagyon gyakran kísérlik meg a versírást. Egy alkalommal már bemutattuk [25] azt a Miskolci Melodiáriumnak elnevezett gyűjteményt, amelynek összeállítója Pávay Mihály [26]. De Pávay Mihály gyűjteményén kívül még számos ebből a korból származó gyűjtemény [27] bizonyítja, hogy a pataki diákok füzeteikben gyak­ran írogatták össze azokat a temetési, lakodalmi, névnapi és más alkalmakra való verseket, amelyeket az énekkar énekelt. A gyűjtő nagyon gyakran saját kedvteléséből füzetébe más verseket, dalokat is bejegyzett. Az énekkar elnöke hivatalba lépése után köteles a korábbi elnökök melodiáriumaiból a legszebb

Next

/
Thumbnails
Contents