A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

MEGAY Géza: Az avasi temolomi ásatások

A MISKOLCI AVASI TEMPLOM 1941. ÉVI ÁSATÁSA 137 sarokrésze is előkerült. Az eddig előkerült fal észak-déli irányú volt. De a sarokrész előtűnése után megtaláltuk a fal folytatását nyugat felé. Ez a két tömör oldalfal, illetve alapfal végighúzódott a jelenlegi templom főhajójának hosszában, s a jelenlegi nagy négyszögű hasábos pilléreket erre az alapra építették. (XXV. t.) Az északi oldalon húzódó pillérsor kelet felől számított második szabadonálió pilléralapjánál az alapfalnak északi irányú kiugrása van, amely az északi irányban egy falrészben folytatódik. Ennél a pontnál van az egykori templom szentélyzáró diadalívének kiindulása. A déli oldalon ennek a nyomai előkerültek. A déli és az északi alapfal nyomait a templom egész hosszában megtaláltuk, és annak nyugati végeit csaknem a jelenlegi templom terébe beépített nyugati torony faláig fel tudtuk tárni. A nyugati irányú folytatása kissé elmosódva, de megvolt. Tehát ez az alapfal a jelenlegi templom nyugati végében levő, és a templomtérbe beépített toronyhoz csatlakozott. Ez az alapfal különösen ezen a nyugati részen erősen fel volt dúlva, az évszázadok alatt végzett temetkezések és kriptaépítések miatt. Az előkerült régi alapfal vastagsága 110 és 200 cm között váltakozott. Az alapfal a régi kis szentélyi résznél teljesen megvolt, vastagsága: 581—600 cm. A feltárt kis templom szentélye keleti falának külső oldalán freskót találtunk, amely mintegy négyzetméteres területen maradt meg, és vörösesbarna színnel felfestett drapériát ábrázol. (XXVI. t.) A falazatot legnagyobb részben bükki mészkőből építették, a habarcsot az ún. bányahomokkal keverték. Megfigyelésünk szerint a mészkődarabok nem kibányászásból származhatnak, hanem felületen összeszedett darabok. Ezt bizonyítja azon körülmény, hogy az egyes darabok sarkai illetve élei le vannak koptatva. , Ezt a megfigyelést a szentély külső falánál a keletre néző oldalon észleltük, de ez volt többé-kevésbé a helyzet a falak többi részénél is, néhol keverve volt andezit-tufa darabokkal és homokkő darabokkal, azonban ezeknek csak kis százaléka volt a falak anyagába beépítve. Érdekes volt még, hogy a kis templom szentélyi falazata kelet felé rendkívül kiszélesedő alappal bírt, ebből mintegy kiemelkedett a már említett szentély alapfal, amely 250 cm széles volt. Feltevésünk az lenne, hogy itt egy keletre néző kis kápolna, vagy temetkező hely lehetett, amelynek ajtaja, vagy nyílása keletre nézhetett. Itt lehetett a falon a freskó is, melynek töredékeit megtaláltuk. Magának a kis templomnak a belső szélessége 7,43 méter, a hajó hossza 19,40 méter, a szentély hossza 8,10 méter, s így a templom egész hossza (a tornyot nem számítva hozzá) 27,50 méter. A tornyot nem számítjuk hozzá, ez nem képezi a feltárás részletét. A feltárás során tisztázódott, hogy a valószínű Árpád-kori templom szentélyének alapfalára építették rá a XV. századi templom félkörösen elhelyezett négy oszlopát. Ezek között az oszlop alapfalak között, és egyéb helyeken sok másodlagosan beépített, faragott követ találtunk. • A különböző korú és fajta faragott kövek a következők voltak: 1. Egy ajtókeret vagy ablakkeret faragott tagja, vaskos, profillal (ez másodlagosan volt beépítve a III. sz. oszloplábazatba). (XXVII. t. 1.)