A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BANNER János: Opponensi vélemény Balassa Iván: Az eke és szántás története c. akadémiai doktori értekezés régészeti részéhez

OPPONENSI VÉLEMÉNY 495 Mind a hosszú szárnyas köpűs, mind a lapát alakú ekevasak megtalálhatók — mint szerző gyűjtése is igazolja — hazánk területén. Az előbbiek megerősítése szerintem nem hasonlít a bronzkori baltákéra, mert míg ezek — még ha eléggé szét is nyíltak — mindig köpűszerűek, tehát egyoldalasok, azok sohasem. A leírt hazai példányoknál is köpűt említ a szerző. Még hazai leleteink is elegendők annak bizonyítására, hogy ezekben az eszközökben a kelták hagyatékát, sőt találmányát lássuk. Szántó .,vas"-ról ettől az időtől beszélhetünk. De, hogy a faekék eltűntek-e végleg, azt semmi se bizonyítja. A forma jelentőségét az adja meg, hogy ez vezet át a túrós ekéktől a fordító ekék kialakulásához, amelynek tárgyalására fontosságához mérten, külön fejezetet szentelt. Hazai — kevés — hiteles leletünk elég annak bizonyítására, hogy ha nem is egyidejűen keletkeztek az előbbivel, azokat még akkor is használták, amikor az utóbbiak már elterjedtek az isz. e. 1. században. Reméljük, hogy a magyarországi kelta oppidumok területén ezután végzendő kutatások támogatni fogják az Európa többi részéről ismert adatokat, még akkor is. ha egyelőre semmi támaszpontunk nincs arra, vannak-e a földek felosztására és megművelésére olyan légi felvételi lehetőségeink, mint Európa más részein. Légi felvételeink nagyobbára Ötletszerűen készültek és leginkább a feltűnő sáncokat mutatják. Készítésükben a régészek nem vettek részt, s így természetesen a külföldről jól ismert földművelési felvételek sem készültek el. Szkíta emlékanyagunkban ezideig nincs semmi maradványa az ekének. Egyetértünk szerző feltételezésével. Ekéiknek (szántó szkíták) csak fa alkatrészei lehettek. (Tokari eke.) Ügy gondolom, a faeke gondolatát még a népvándorlás korában sem szabad figyelmen kívül hagyni. Sőt, feltételezhetjük, hogy ha a kétféle ekevas — és vele együtt azok egyre fejlődő szerkezete — egyidejűleg is élt velük, egyidóben még a faekék is használatban lehettek igen sokáig. Az ágyeke kialakulása időszámításunk kezdetétől mintegy fél évezredet (isz. u. 1—5. sz.) vett igénybe. Kezdő fokai azonban — mint a keltáknál láttuk — jóval előbb jelentkeznek. Nem hiába ez a kérdés — mód, hely, idő —, az ekekutatás máig is legvitatottabb kérdése. A kérdés tisztázásánál a kutatók nem minden összetevőt vizsgáltak meg egyszerre. Ezt az eddig hiányzó komplex módszert akarja pótolni szerző azzal, hogy a magyar ekekutatás eddigi mulasztására is eléggé hangsúlyozottan hívj? fel a figyelmet. Nem kísérjük végig okfejtéseit, de módszerét mégis ismertetnünk kell, mert azt bizonyítja, hogy a komplex módszer az idők (korok) haladtával egyre szélesebb körű részletekből tevődik össze. Egyik legjellemzőbb sajátsága Balassa munkájának éppen az, hogy ezeket az összetevőket a koroknak megfelelően válogatja össze és használja fel. Rövid irodalmi áttekintés után, a római gazdasági irodalom és ábrázolások adatait részletezi, nem — sokszor megtévesztő — fordításokban, hanem az eredeti klasszikus szövegek közlésével, és azok alapján ellenőrizhető fordítások magyarázásával. Majd a nyelvészeti tanúbizonyságokat elemzi, és részletesen foglalkozik a tárgyi anyaggal.