A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BANNER János: Opponensi vélemény Balassa Iván: Az eke és szántás története c. akadémiai doktori értekezés régészeti részéhez

488 BANNERJÁNOS A gabonaneműek elterjedési központjára vonatkozó — egymásnak ellentmondó irodalom eredményeit összefoglalva azoknak a gabonaféléknek eredetét vizsgálja, amelyekkel a Kárpát-medencében is leggyakrabban találkozunk. Részletekről nem szólva, legyen szabad az összefoglaló résznek arra a megállapítására hivatkozni, amely a VII—

V. ezred praekeramikus parasztságának gabonatermesztésére vonatkozik. Ennek a datálásnak — még ha a praekeramikus időt ilyen hosszú életűnek képzeljük is, ellentmondanak a Nea Nikomediai pontos datálások. De ha hiá-" nyoznak is a föld feltörésére alkalmas eszközök, nem tartom valószínűnek, hogy a kősarlóknak — már fentebb érintettem — jelentős szerepük lett volna. A sarló kisebb jelentőségű, mint a földet munkáló — bizonyára fa-eke, vagy kapa. Másik feltétele az ekés földművelésnek, a vonó állatok domesztikálása. Elsősorban a szarvasmarháé. Bennünket itt az érdekel, hogy a thessaliai telepeken — a Kárpát-medencéhez közel — a Miloicic adatai szerinti praekeramikus időben megtalálható. (Nea Nikomediában is megvan.) Jószág által vontatott közlekedési eszközök a V—

IV. évezredtől előfordulnak. Az eke kialakulásának előfeltételei tehát megvannak, nem is csak kivételes helyeken. Hogy a feltételek kritikai ismertetése után legelsőnek a legrégibb Európán kívüli ekékről ad tömör összefoglalást, ez két okból is természetes. Először — legalábbis az eddigi kutatások szerint, az eke Európán kívül olyan helyeken alakult ki, ahol — a gazdasági és társadalmi szükséglet követelte. Másodszor a rendelkezésre álló ábrázolások, minden kétséget kizáróan szemléltetik, a nem is mindig azonos formájú, ekéket, és így nem esetleges ekerészekből kombinált szerkezet alapján jutnak azokhoz a típusokhoz, amelyeket nehéz volna egy-egy részből a maga egészében elénk állítani. De — és ezt hangsúlyozni szeretném — bár a bemutatott mezopotámiai, babilóniai, óegyiptomi ábrázolások a IV. ezredtől az isz. u. 1. századig terjedő időből származnak — már alakjuk, sőt komplikáltabb szerkezetük miatt is, nehezen tekinthetők e területek legkezdetlegesebb formáinak. Az eke kialakulásának elméleteivel röviden végez, s már első mondatában szembe helyezkedik a kapából, cashronból. ásóból, ásóbotból, faágból, botból, kampóból származtatás híveivel. Magam sem hiszek valamennyiben, de úgy gondolom, a faágból és kampóhói — mint közvetlen előképből — származtatás gondolatát nem lehet teljesen elutasítani. Igaz, hogy ennek bizonyítékait nem az említett kultúrterületeken, hanem az európai bronzkorból ránkmaradt ábrázolásokban találjuk, de elmaradottabb területeken még századunk első évtizedeiben is megvannak. Ezt a gondolatot figyelmébe ajánlanám a szerzőnek. Az a fejezet, amely az ekés földművelésnek, a Kárpát-medencében történt kialakulásának előfeltételeivel foglalkozik, elsősorban a magyar — de a velünk szomszédos államok régészeti kutatásait is — érdekli. Az itt kialakulhatott kora neolitikus — késő litikus, praekeramikus — földművelésre már utaltam. A későbbi balkáni hatásokból történt visszakövetkez-