A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BANNER János: Opponensi vélemény Balassa Iván: Az eke és szántás története c. akadémiai doktori értekezés régészeti részéhez

482 BANNER JÁNOS hoztak létre, amely természeténél fogva anyagot gyűjtve, az ország területén minden régészeti, történeti, néprajzi mezőgazdasági munkaeszközökről, fényképpel ellátott lapot vesz fel, egyszóval nyilvántartja, természetesen — mint a disszertáció is mutatja —, feldolgozás céljából azt, ami az ország egész területén még megmenthető. Ezt az anyaggyűjtést nemcsak az 1964. évi Mezőgazdasági Múzeumi Konferencia tartotta helyesnek, hanem a Moszkvában lefolyt VII. Nemzetközi Etnológiai Kongresszus is, amely a legfontosabb agrár-etnográfiai kérdésnek az ekét tartotta, teljes anyag feltárással, bibliográfiával, nyelvekre kidolgozott szakterminológiával, a világ ekekutatása legfontosabb eredményeinek kétévenkénti közreadásával. A munka eredményes útra terelése — mint ezekből is látszik, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, s ezen belül Balassa Iván érdeme. A kongresszuson részt vett szakemberek — ha ugyan előbb is el nem kezdték — bizonyára már meg is indították saját területükön a munkát. Mi — itt — egyelőre ebből csak annyit látunk, hogy Balassa Iván, nem is várva be az első két esztendő végét, már le is tette az asztalra az első nagyszabású kötetet, amely, mint a benne feldolgozott óriási tárgyi és irodalmi anyag bizonyítja, hosszú évek, fáradságos, pontos és lelkiismeretes munkája. Más kérdés, hogy a jelzett kiadvány-sorozatban ez lesz-e az első kötet, és hogy nagy terjedelme miatt, abba egyáltalán belefér-e? Hogy kész van, nem tagadható. Bizonyítja ez azt, hogy egy-egy tudományos probléma kidolgozása nemcsak szervezés kérdése, hanem elsősorban az alkalmas szakember megtalálása és annak munkavállalása. Minthogy Balassa Iván, értékes dolgozatának nem egy részében, a régészeti kutatás e téren tapasztalható — és nem is teljes egészében tagadható, hiányosságairól ismételten is szól —, bár maga sem tagadja, hogy a sokszor korlátolt értékű régészeti anyag, eredményei elérésében, nagy segítségére volt — legyen szabad visszatérnem arra az okomra, amelyet fentebb érintettem. Volt ehhez hasonló tervem magamnak is, amely a Régészeti Kataszteri Intézet felállítását sürgette (Dolg. 2. (1932/268—270). Szűkebb körben meg is valósult a Szegedi Egyetem Régészeti Intézetében. Dokumentuma a Bibliográfia Archeologica Hungarica (Szeged, (1944. 588 1.) és egy rövid híradás a további tervekről (Dolg. 19 (1943) 214). Bejelentettem ezt az első tudományos terv készítésénél is, de akkor nem sok szó esett róla. Tudjuk, hogy a terv azóta elindult a megvalósulás útján, az Akadémia Régészeti Kutató Intézete keretében. De legyen szabad még valamit hozzátennem. A moszkvai határozat idegen nyelvekre is kidolgozott szakterminológiát kíván, igen helyesen. A régészet terén is megindult ez a munka. Kiemelve Vértes László az őskőkor öt nyelvű nomenklatúrájának már megjelent első összeállítását (Arch. Ért. 87 (1960) 68—83), hasonló munka a régészet egész területére már az 1958. évi hamburgi ősrégészeti és koratörténeti kongresszus óta folyamatban van. A Glossarium Archaeologicum első füzetei 1962-ben jelentek meg az UISPP támogatásával, Varsóban, és még ebben az évben a kiadható J asciculusok száma ötvenhatra emelkedik. A továbbiak is készülnek.