A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

434 DÖMÖTÖR SÁNDOR [80] Uo. 544. p. [81] Uo. 524. p. [82] Uo. 527. p. [83] Cimboráinak kikutatásához hosszasabb levéltári munkára van szükség. [84] L. erről Zs. Bene: Die Schafzucht und Verarbeitung der Sohafmilch auf dem Gebiet des Cserehát (Nordostungarn). In: Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Bp. 1961. 559—579. p. (Az 560. p.-n a csereháti községek térképével.} [85] Kaposi—Maácz: i. m. 35—53. p. Bene Zsuzsanna: A tejjel kapcsolatos hiedelmek és szokások a Csereháton. NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK, II. (1957), 188. p. [86] MÁL: Per 86—88. p. [87] Uo. 110. p. [88—89] Uo. 111. p. [90] György Lajos: A magyar regény előzményei. Bp. 156—162. p.; Vö. J. W. Appel: Die Ritter- und Ráuber- und Schauberroman. Leipzig, 1859; C. Müller-Fraureuth: Die Ritter- und Ráuberromane. Halle, 1894. [91] Heinrich Zschokke: Abellino. Schauspiel in fünf Aktén. Stuttgart, 1868. (A bevezetés alapján.) [92] Az 1920—1930-as években egy Abellino nevű bűvész működött hazánkban. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a név a mai tudatban a sarlatánság jelképévé lett. Ónody Andrásnak Abellinóvali azonosítása korábban is felmerül. Ez a körülmény azt mutatja, hogy az Abellino előbb ért hozzánk és hatása a közvéleményre nagyobb volt, mint feltételeztük. 1800. szeptember 15-én az úriszéki tárgyalás anyagában szerepel a következő részlet: „Dum abjurati, ob praemissam ad jura tionem semel ab expilatione continent, actus idem pro virtuoso reputari debet. Ita Obellino, magnus ille Venetorum Bandita, posteaquam simili, qualio Parti J adferibitur, Conjuratione mediante, in Venetiis grassantinum Latronum primipilum semel efficient eos non modo ab enormibus excessibus retinuit, verurn postreme etiam Magistratui denunciavit, ac tíomprehendi fecit eapropter non poenam, verum concivium gratitudinem, et prémium properuit." (Per 133. p.) Hasonlóképpen: Per 136. és 141. p. [93] Sőtér: i. m. 403. p. [94] A szerteágazó adatok összehordására hosszabb időre van szükség. Önody András személyi adatainak összekeresése is igen hosszadalmas munkának ígérkezik. [95] MÁL: Per 18—19. p. [96] Ezekről 1. a 87—88. jegyzeteknél is. [97] MÁL: Közgy. jzk. 2606, 2606/1804., 784, 800, 1887/1805. sz. [98] Uo. 2390/1804. sz. [99] Uo. 55 és 1337/1806. sz. [100] Uo. 2281/1804. sz. [101] Adatunk egyrészt a „kaszált széna", másrészt a „feltakart széna" kifejezéssel jelzi, hogy kétféle szénaműveletet különböztet meg: ami „kaszált", az nem „feltakart" széna. Nyirkos István jól megokolt véleménye szerint (MAGYAR NYELV, 1964, 162. p.) takar „gyűjt, colligo" jelentésű szavunk a teker „felgöngyölít, becsavar, wickeln" jelentésű, honfoglaláselőtti török jövevényszó hangrendi átcsapással keletkezett változata, amely képzetvegyülés következtében keletkezett. Milyen képzetek vegyüléséről van szó? Nyirkos feltevése szerint a takar eredeti jelentése „wickeln, teker", mert a „gyűjt, colligo" jelentésből nem magyarázható meg a „fed, tego, takar" jelentés. Nyirkos e feltevést arra alapítja, hogy a szénamunkáknál 1. a füvet lekaszálják, 2. majd elterítik, 3. ezután villával (gereblyével) forgatják, hogy megszáradjon, 4. amikor a fű megszáradt, vagyis szénává ért, sávonként csomókra húzzák össze, vagyis Jeltekerik, 5. majd e csomókat boglyákba rakják. (Uo. 166. p.) Tálasi István megjegyzése szerint „nemcsak a szóban, de egyszersmind a vele kapcsolatos munka lényegében öröklődik" egyrészt >,az ősi gyűjtés (gyűjtögetés) ténye", másrészt „az újratermelés fokán is folytatandó gyűjtőtevékenység tartalma." (ETHNOGRAPHIA, 1961. 93. p.) A növények gyűjtésének a legősibb ténye (módja) szerszámok használata nélkül, puszta kézzel történt, tehát ez az az egyszerű mód, amely mai életünkben fejlettebb módok alkalmazása mellett, bármikor is alkalmazható, olyan emberi alapcselekvés, melynek lényege és tar-