A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

KEMENCZEI Tibor: Újabb bronzleletek Borsod megyéből

40 KEMENCZEI TIBOR A mezőkövesdi leletben levő gombos végű sarlónak gombja a bordázott penge felső részén van. Ez a Hallstatt A korú sarlókra jellemző. Ilyen sarlók előfordulnak még a Hallstatt Bt periódusba tartozó leletekben is [71]. A keskeny pengéjű lándzsahegyhez hasonló (XVII. t. 4) kevés került elő a Kárpát-medencében. A Hallstatt A periódus első felére keltezhető Bonyhád vidéki és a szerbiai Alunban talált Hallstatt B korú bronzleletekből ismerünk ilyent [72]. Formailag ehhez közel állnak a szélesebb, de szintén alul szögletes pengéjű lándzsahegyek. Azokat is a Hallstatt A periódus első felében kezdték készíteni a Dunától nyugatra fekvő területeken [73], ahol később, a Hallstatt B korszak emlékanyagában is gyakran előfordulnak [74]. A mezőkövesdi leletben levő másik két lándzsahegy (XVI. t. 4, XVIII. t. 5) ahhoz az ívelt oldalú típushoz tartozik, amely a bronzkor végén — korai vaskor elején az egész Kárpát-medencében kedvelt fegyverforma volt. A Kárpát-medence keleti felében a leggyakoribbak a Reinecke BD és Hallstatt Ai periódus leletei közt az ívelt pengéjű tőrök (XVI. t. 5). Bóna István kimutatta ezeknek keleti, sztyeppéi eredetét [75]. Bár a markolat formája más, mint a többinek, de pengéjének alakja miatt a keleti eredetű tőrök közé sorolhatjuk a mezőkövesdi példányt is. A félkör átmetszetű, gazdag díszítésű karpereceket (XVIII. t. 1—4) a Hallstatt B korszak leleteiből ismerjük, nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem a környező országok területérői is. Gyártásuk nyugaton kezdődött el, s onnan jutott keletre [76]. A pilinyi kultúra néhány, a Hallstatt A periódus legelején földbe került raktárleletében fordulnak elő a kövesdihez hasonló két spirál korongból álló nagy csüngők [77]. A mezőkövesdi raktárleletben tehát különböző korú bronztárgyak együtt fordulnak elő. A legfiatalabbak, a Hallstatt Bt korszak emlékei, azonban biztosan meghatározzák együttes földbekerülésük korát. A szerencsi és tokaji múzeumokban őrzött bronztárgyakhoz hasonlók vannak a most tárgyalt raktárleletekben. Külön csak egy tokaji tokos baltával (XIX. t. 1) és egy Tiszalúcon talált tőrrel (XX. t. 1) kell foglalkoznunk. Az előbbi a Kárpát-medence keleti felében a Reinecke BD — HBj időszakokban igen gyakori formát mutatja, attól csak függőlegesen bordázott oldalával különbözik. Ilyen baltákat Erdélyben találtak [78]. A tiszalúci tőr szintén azoknak a bronztárgyaknak sorába tartozik, amelyeket elsősorban a Duna-medence keleti felében készítettek. Innen a Reinecke BD és Hallstatt At korú tárgyak társaságában kerültek ki a földből [79]. összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a most közölt bronzleletek ismételten bizonyítják a Felvidék és a Tiszavidék bronzipara közti szoros kapcsolatokat a korai vaskor első fele folyamán. A tállyai lelet, amellett, hogy a pilinyi kultúra több készítményét is tartalmazza, a Tiszavidéknek a Hallstatt A periódus közepére keltezhető kincslelet-csoportjához csatlakozik. Ugyanezt mondhatjuk a mezőkövesdi leletről is, azzal, hogy az összetételben a Tiszántúl Hallstatt Bt korú bronzleleteivel egyezik meg [80]. Mindkét lelet arról tanúskodik tehát, hogy a Hernád-völgye és a keleti Észak-Alföld a Hallstatt A és Bt periódusok alatt egy kulturális egységet alkotott a Tiszántúllal. Ez az egység a Gáva kultúra népe vándorlásának következményeként jött létre. Kemenczei Tibor