A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

UJVÁRY Zoltán: Források és kutak a zempléni hegyvidéken

FORRÁSOK ÉS KUTAK A ZEMPLÉNI HEGYVIDÉKEN 371 magába a vizet. Kevésbé alkalmas kútépítési anyagnak a homokikő és a fehérkő. Mindkettő könnyen porlad, foszlik. A fehérkő, amikor ,,hozzá veszi magát a víz, kivirít", elomladozik és bedül a kútfal. A falrakásnál a követ ugyanabban a dézsában engedik le, amelyikben a földet és a vizet felhúzták. A követ a fenékre helyezett járomfára úgy rakják körbe és egymásra, hogy kösse, fogja egyik a másikat. A második, harmadik sor kő lerakása után széles, erős foszní deszkát helyeznek keresztben a falra. Erre engedik rá a kővel teli dézsát és ezen guggolva rakják a falat. Az építésnél egy kalapácsot és egy mérőeszközt használnak. A kalapáccsal a köveket pattintják el, ütik helyre. A cirklit minden sor kő lerakása után körbeforgatják, függőlegesen a falhoz tartják, amelyik kő nem megfelelően — kijjebb vagy beljebb — van, megigazítják. Néhol a kút fenekénél szűkítik a belméretet, a nyílás felé tágítják, így a kövek szilárdabban állanak. A kútfalat 20—25 cm-re emelik a föld felszínén. A felső járomfát, esetleg több járomfát, az emelőszerkezettel és a tetővel együtt erre helyezik. Ha a kút ásásakor a föld megcsuszamlik, bedűl, azon a helyen abbahagyják az ásást. Kisebb csuszamlás esetén deszkával bélelik ki az üreget. Leginkább ott csapos (csúszós) a föld, ahol a talaj homokos vagy szappanos agyag. A kút ásásának befejezését elsősorban a forráserek, a vízerek határozzák meg. Nyomásos forrást és fuíóiorrást különböztetnek meg. Nyomásos az, amelyik lassan buzog; felfakadása után még lehet mélyíteni az üreget. A futóforrás hirtelen tör fel, gyorsan árasztja el az üreget. Ilyen forrás felfakadása esetén azonnal meg kell kezdeni a kövek lerakását, mert a gyorsan emelkedő víz miatt nem lehet tovább dolgozni. A kútásásnak nagyon fontos mozzanata a vízállás megállapítása. A vízállás a kút átlagos vízmennyiségét, vízmélységét jelenti. A víz első felfakadásától az üreg fenekéig terjedő rész adja a vízállást. Rendszerint a legszárazabb időjárásnak is megfelelő vízmélységet számítanak. A nyomásos forrású kutaknál az első felfakadástól olyan mélyre ásnak le, amilyen vízállást terveznek. Természetesen a kútban ez a vízállás ingadozik, a forráserektől függően. Ha a kútnak jó forráserei vannak, az üreg jobban megtelik vízzel. Esős időjáráskor emelkedik a víz, azonban az így előállott vízmennyiség alapján nem lehet a vízállást meghatározni, mert az üregben ez a vízmennyiség nem állandó, hanem csak időszakos. Egy kút kiásásának időtartama több tényezőtől függ: Mennyi munkaerő van, milyen mélyre kell ásni, milyen átmérőjű üreget ásnak, a talaj laza-e vagy kemény? A laza talaj igen megkönnyíti az ásást, gyorsabban halad a munka, a sziklás, köves talaj kimélyítése azonban sokkal több időt vesz igénybe. Általában 4—6 napot lehet egy kút elkészítési idejének tekinteni. Kúttisztítás Közvetlenül a kút kiásása után felfakadó vizet mind kihúzzák a kútból. Az ásást követő évben, olykor hamarább kitisztítják a kutat. Ekkorra a kút bélelésére használt kőről a felesleges piszok letisztul és leülepszik a kút fenekére. Ha a veder az üreg aljára ér, felfordul a víz (zavarossá, sárszagúvá, kellemetlen ízűvé válik). Általában minden második évben szokták a kutat tisztítani, pucolni. 24*