A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

UJVÁRY Zoltán: Források és kutak a zempléni hegyvidéken

372 UJVÁRY ZOLTÁN Ilyenkor a kút nyílásáról az emelőszerkezetet leveszik és a kútásásnál alkalmazott emelőszerkezetet teszik a helyére. Ennek segítségével, dézsában 4—5 ember kihúzza a vizet. Egy ember a dézsában áll és leereszkedik az üreg aljára. A sarat, az iszapot a dézsába rakva húzzák fel. Kúttípusok Forráskutak vagy határkuíak. A zempléni hegyvidék, mint említettük, vízben gazdag, nagyobb esőzések idején a mélyebb területeken levő kutakban anynyira megduzzad a víz, hogy közvetlenül is lehet belőlük meríteni. A hegység számtalan forrásere lapos területen buggyan ki. Kovácsvágás határában csak néhány ásónyom vagy kapavágás szükséges, hogy felfakadjon a víz, hogy egy kis ,,.kút" képződjön. Sok kis forráskút van a határban. Természetesen ezek nem hordozzák magukon a kút lényeges jegyeit. Némelyik kút csak kis gödör, semmivel nincs kibélelve, korlátja sincs, a vizet emelőszerkezet nélkül, közvetlenül lehet belőlük meríteni. A gyakrabban használt forráskutakat védik. Kővel körülrakják, kibélelik, olykor be is fedik (2—4. kép). Valójában kis források ezek, de helyileg valamilyen névvel ellátva kútnak mondják [23J. A kovácsvágási határkuíak közül néhányat megemlítek: Pap-kút, Fejír-kút, Borsós-kút, Aranyos-kút, Nagypál-kút, Fic-kút, Nyúl-kút, Kő-kút, Hosszúpatakosi-kút. Szinte majdnem minden határrészben van forráskút. A határrész neve azonos az azon a területen levő kút nevével [24]. A beszédben így fordul elő pl. ..megyek az Aranyoska föli1. kép. Csorgó. Mogyoróska. \Í \' *.- "" ;<

V\ - *.-.\-' 4 9 ' l 1 i •* öt '^Lé i % 'fe -•- ..{'* *

v • \ «&«^

N • . >• . A •*-' *T?W ~V^ • $ • -''*'• •- \ '•A •*-' *T?W ~V^