A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

UJVÁRY Zoltán: Források és kutak a zempléni hegyvidéken

370 UJVÁRY ZOLTÁN ásás időpontját. Leginkább idősebb férfi rokont, vagy szomszédot hívnak segítségnek. Munkájukat hasonló, vagy más alkalommal viszonozzák. A kutatás kollektív, társasmunka voltának kiemelésével néhány társasmunkárol szóló tanulmányban találkozunk [22]. Ásás, építés Az ásás megkezdésénél első mozzanat a kút átmérőjének a kimérése. Ezt egy bot és egy zsinór segítségével végzik. A tervezett átmérő felének megfelelő hoszszúságú zsinórt kötnek egy bot, vagy lapát, ásó nyelének végére. A megfelelő helyen leszúrva a zsinórt körbe forgatják. A végéhez helyezett kis fadarab felkarcolja a földet és így megkapják a kívánt kört. A nyílást többnyire szűkre méretezik. Általában belvilágnak 120 cm-t hagynak, ehhez számítják a kútfal szélességét — 60 cm-t — és így a kiásandó üreg átmérője 240 cm. Ennél szélesebb kutat nem építenek, mert a kútfal nem bírja kellően a föld nyomását és könnyen beomlik. Az üreg mélyítésekor, amíg lehet, a földet lapáttal kidobják a felszínre. Amikor már ez nem lehetséges, a nyílás fölé helyezett hengeres emelőszerkezettel húzzák fel a földet és a talajvizet. Az emelőszerkezet egy kecskeláb közé helyezett henger, amelynek mindkét vége fcorbdval van ellátva. A hengerre erősített lánc vagy kötél végét egy 40—50 literes dézsa fülein átdugott dorongfa közepére erősítik. Ezt az emelőszerkezetet Hercegkúton csak kutásási és kútpucolási célra készítették és a község tulajdonában volt. Rendszerint négy ember húzza fel dézsában a földet. A hengert két-két ember hajtja korba segítségével. A kút szájánál két férfi a teli dézsát a lánc végéről leemeli, tartalmát kiönti. Amikor a talajvíz felfakad, a földet és a vizet váltakozva húzzák fel. A kút köralakúságának ellenőrzésére ásás közben az átmérőnek megfelelően egy mérőbotot, cirklit alkalmaznak. A kútfal építésénél a belméretnek megfelelő rövidebb párját használják. Az üregben körbeforgatják a botot és megállapítják, hogy az ásás jól halad-e, történt-e szűkülés, vagy bővülés. Az üreget mindaddig ássák, mélyítik, amíg bővizű forrás fakad fel. A.mikor a forráserek olyan bőven engedik a vizet, hogy a föld habarcsossá válik, megállnak az ásással. A fenéket laposra simítják. Láncon leengedik a járomfal (koszorú, Hercegkút, Makkoshotyka). A járomfái darabonként adják le (a koszorút az említett helyeken felszínen rakják össze) és az üregben illesztik, erősítik egymásba. Sarkaikat fával átlósan beágyazzák, faszöggel megszögelik, megerősítik. Ez képezi az alapot, ez tartja a kút falat. A kút köralakúságát a járomfa sarkait átfogó fák adják. Az alapot újabban nem a járomfa, hanem kis közökkel egymás mellé helyezett faragott kövek alkotják. Igen gyakran a fenékre járomfa, koszorú helyett négy lapos követ helyeznek. Jobbnak tartják ezt a megoldást, mert a járomfa a vízben idővel megkorhad, a kövek megcsusszannak és a kútfal bedűl, összeomlik. A kútfal anyaga többnyire kő. A téglakutat nem tartják jónak, mert a tégla kiadja a színét, könnyen porlad és a víz ízt kap tőle. Betonos kutat szintén nem szívesen építenek, mert a betongyűrű elzárja a kutat leginkább oldalról tápláló forrásereket. Legfeljebb a kút szája felé helyeznek a kőfalra néhány betongyűrűt. A kövek közül bélelésre legalkalmasabb a feketekő vagy szürkekő, másképpen keménykö vagy -patakikő. Ez kemény, acélos, fagy és vízálló, nem „veszi"