A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

UJVÁRY Zoltán: Források és kutak a zempléni hegyvidéken

FORRÁSOK ÉS KUTAK A ZEMPLÉNI HEGYVIDÉKEN 369 már azonban majdnem minden udvaron van kút, a víz magasságának megfelelően rögzített vagy nem rögzített emelőszerkezettel. Természetesen szinte falvanként változik a víz talajszinthez való viszonya. Ez lényegében egy falun belül is ingadozik. A falvak egy részénél, elsősorban a hegyvidék középső területén, a lakóházak részben a domb, hegy oldalán, magasabb pontjain, részben egészen a völgyben épültek (pl. Vágáshuta, Mogyoróska) és így egy falun belül a vízellátásnak eszközeiben is megmutatkozó éles különbségei alakultak ki. A falu magasabb pontjain a kutat mélyebbre kellett ásni és ez a kútásás technikájában, valamint a víz felszínre hozatalában különböző eljárásokat, eszközöket alakított ki. Nyilvánvalóan ennek tulajdonítható, hogy egy községen belül is a legkülönbözőbb kúttípussal találkozunk. Mielőtt a kúttípusokat külön-külön vizsgálnánk, a kútásás munkamenetét írjuk le, amely kevés eltéréssel azonos formában történik a hegyvidék falvaiban. Előkészületek a kútásáshoz A kútásás munkálatainak megkezdését többirányú előkészület előzi meg. Hetekkel, esetleg már hónapokkal korábban hozzákezdenek a kúthoz szükséges anyagok helyszínre szállításához. A kút béleléséhez szükséges követ, a fold és a talajvíz felhúzásához szükséges emelőszerkezetet, szerszámokat előkészítik. A faanyagot megfelelő formában és méretekben kifaragják. Kiválasztják az udvaron a kút számára a legalkalmasabb helyet. A kút helyének megválasztásánál több szempont érvényesül. A kút lehetőleg közel legyen a házhoz, az udvar olyan területét foglalja el, amelyet egyébként nem tudnak jól kihasználni, ne akadályozza az udvaron való munkát, mozgást és végül, a jó víz nyerésének szempontja. A hegyvidéken általában minden udvar lejtős. A kút helyét éppen ezért úgy választják meg, hogy ne szivároghasson bele semmilyen szennyes folyadék, elsősorban trágyáié. A trágyadombtól lehetőleg távolabbra — néhány méterrel feljebb — jelölik ki a kút helyét. A közös kút ásásánál a szomszédok előre megállapodnak abban, hogy ki mit ad a kúthoz, a segítséget ki mikor kosztolja. Ha kútmesterrel dolgoztatnak, a pénzbeli költségeket közösen fedezik. A közös kút helyében a két gazda együtt állapodik meg. Rendszerint a két porta határán építik oly módon, hogy a határvonalon húzódó kerítés felében metssze a kutat, s így mindkét tulajdonos tudjon vizet húzni és itatni. Közös kutak leginkább olyan falvakban vannak, ahol a kút anyagának a beszerzése nagyon költséges, illetőleg, ahol a természeti körülmények teszik körülményessé a kút ásását. így pl. Hercegkúton, ahol egy kutat 6—8 szomszéd közösen ásatott. Hogy az itatást és a vízhordást akadálytalanul végezhessék, nem valamelyik gazda udvarán, hanem közvetlenül a ház előtt, az utcán építik meg a kutat. Hercegkúton az építési költségek miatt ásatott több ember közös kutat. A fában és kőben bővelkedő Vágáshután és Kishután viszont a talajviszonyok miatt kellett közös kutakat ásni. Ezekben a hegyoldalra települt falvakban nagyon nehéz és körülményes kutat építeni, mert a víz csak igen mélyen fakad fel. Ezért e falvak magasabb pontjain a kutak falumunkával készültek el. A kútásás közös, társasmunkát igényel. Hat-hét ember szükséges a munkák végzéséhez. A segítség éknek napokkal hamarébb szólnak, megbeszélik velük az 24