A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

UJVÁRY Zoltán: Források és kutak a zempléni hegyvidéken

FORRÁSOK ÉS KUTAK A ZEMPLÉNI HEGYVIDÉKEN A víz döntő jelentőségű helyet képvisel az ember gazdasági tevékenységében és az életfenntartással összefüggő mindennapi szükségletében. A különböző földrajzi fekvésű és éghajlatú területek különböző vízellátási módokat alakítottak ki. A vízbőség vagy a vízhiány rányomja a bélyegét a területre, nagyban befolyásolja annak gazdasági tevékenységét. Mindkettő kifejleszti az anyagi kultúrában a maga sajátságos vízszerzési, víztartási, vízhordási, illetőleg vízelvezetési lehetőségeit, módjait és eszközeit. Ezek éppenúgy állandósulnak és hagyományozódnak, mint a gazdasági élet egyéb kultúrjavai. Ebből következik, hogy a kutak és a vízellátás egyes eszközei, elemei az etnikum jellegéhez és körülhatárolásához éppenúgy hozzátartoznak, mint annak a tájegységnek más építményei és eszközei. A vízellátással kapcsolatban kialakult szokások és sajátságos formák éppenúgy hagyományozódnak, mint pl. a ház vagy a gazdasági melléképületek hagyományos formái. Azonban abból a tényből pl., hogy Kelet- és Közép-Európában a gémeskút az általános kúttípus, még nem következik, hogy jellemző is minden kisebb tájegységre azon a területen. Legfeljebb domináns szerepe van Kelet- és Közép-Európában. De ezen belül is számtalan olyan formai, elembeli eltéréseket találunk, amelyek külön-külön egy bizonyos tájegységre jellemző tulajdonsággal bírnak. Pl. a béleletlen, illetőleg téglabélelésű gémeskutak az Alföldön általánosak, jellemzők, a Hegyközben véletlenek, kivételek. Vagy pl. a vésett-tipusú kútágas általános és jellemző a Rábaközre, Borsodban viszont csak nyitott ágasok vannak. Természetesen a vízellátás más területén is találunk eltéréseket, különbségeket, amelyek éppen ebben az eltérésben és különbségben hordozzák a maguk sajátságos jegyeit az etnikumra vonatkozóan. A kendertermesztés nagyobb kendertermelő helyeken az áztatás lehetőségének külön módját alakítja ki. Folyó, tó hiányában különböző mesterséges vízgyűjtő gödröket készítenek. Használatukhoz bizonyos szokás, jog kapcsolódik. Az idevonatkozó kutatásoknál több szempontot kell érvényesíteni. Figyelnünk kell a feldolgozandó terület vízszerzési lehetőségeit, a hagyományos kúttípusokat — formát, anyagot, terminológiát stb. —, a víz szerepét mind a gazdasági, mind a közösségi életben, a mindennapi élet legkülönbözőbb jelenségeinek összefüggésében. A vízellátás módjaival, különböző eszközeivel önálló tanulmány keretében a magyar néprajzi irodalomban aránylag kevesen foglalkoztak. Az idevonatkozó munkák közül elsősorban Cs. Sebestyén Károly tanulmányát említjük meg a magyar gémeskutakról[l], Fehér Gyula közleményét a körös-kissáréti kutakról [2], Gönczi Ferenc leírását Göcsejből [3] és újabban Dömötör Sándor közleményét a hetési csigáskutakról [4]. A szokáshagyomány összefüggésében igen